Először is ha konkrét megállapodások formájában leosztják a terepet, azt kartellezésnek hívják, ami bűncselekmény.
Másodszor meg azt feltételezed, hogy egy szolgáltatónak megéri lemondani több százezer potenciális ügyfélről (értsd: teljes kerület vagy város) csak azért, hogy máshol valamennyivel megemelhesse a díjait, miközben ezek a szolgáltatók multinacionális cégek tulajdonában vannak, akiknek sokkal fontosabb a lefedettség, mint egy-egy minirégió bevétele.
Itt egyszerűen arról van szó, hogy a korai szakaszban (kb. 2000-es évek eleje) nem (vagy korrupt módon) szabályozták a kiépítést és nem építettek biztosítékokat az engedélyezési eljárásokba, így a szolgáltatók kicsemegézhették azokat a konkrét épületeket, ahol a legkisebb befektetéssel a legtöbb ügyfelet tudták elérni, majd később ez az állapot konzerválódott.
Illetve jó ideig a Matávnak (és minimálisan az Invitelnek) államilag garantált monopóliuma volt, ami mind a mai napig érződik a szolgáltatók eloszlásán, mivel a monopólum megszűntekor az új belépők is a sűrűn lakott és könnyen bekábelezhető területeket célozták.

[ Szerkesztve ]