Szomorú ez sok rossz és komor gondolat amit leírtál.Így ismeretlenül azt mondanám abból amit leírtál,hogy lelkiismeretes lelkizős ember vagy és sokszor talán túl sokat gondolkozol vagy túl gondolod azt ami veled történik/történt.Ez nem baj sőt sajnos egyre kevesebb lelkiismeretes ember van,viszont annyiból nem jó,hogy téged frusztrál és valamilyen szinten beteggé tesz.Én is hasonló alkat vagyok egyébként mondta is sokszor anyám ,hogy kevesebbet gondolkozzak és filozofáljak mert csak felőrlöm magam feleslegesen.Nem tudom van-e párkapcsolatod de szerintem egy kedves megértő hölgy sokat tudna neked segíteni az önbizalmad is visszatérne és talán kevesebbet tudnál agyalni,esetleg ha időd megengedi és van hozzá kedved akkor sportolhatnál is valamit ahol letudnád vezetni a feszültséget és könnyebben tudnád a régi sérelmeket is elengedni és lehet barátokat is szereznél.Egyébként az tisztán átjött a soraidból,hogy igencsak hajlamos vagy a depresszióra amiben esetleg egy jobb szakember azaz pszichológus vagy pszichiáter lehet sokat tudna segíteni és ezt remélem nem sértésnek veszed mert csak mint jó tanácsot ajánlom.Mindenesetre én nagyon szívesen beszélgetek veled,bármikor ha van kedved .Fel a fejjel !

"Jó, ha az embert emlékeztetik rá, hogy a legerősebb is elgyöngülhet, és a legbölcsebb is tévedhet" Mahatma Gandhi

Neked nem fog számítani a hír, de a legtöbb ember hasonló gondokkal küzd. (Nekem is volt tartósan ilyen időszakom.)
Itt vagyok 40, és csak nemrégen fogtam fel, hogy a világ éppen telibe szarja ha én rosszkedvű vagyok akármi miatt. És ugyanannyi energiámba kerül mosolyogni, mint nem - akkor miért ne tehetném?

https://hardverapro.hu/apro/audi_q7_hibrid_2016/hsz_1-50.html

Az emberi gondolkodás (mindenkié, az enyém is) egy folytonos elemzése a megélt múltnak és a lehetséges jövőnek. De azt fontos tudni, hogy mindkét idősík szubjektív, mert az emlékek nem a valóságot, csak annak a megélését rögzítik.

Ezt csak azért hoztam fel, mert amikor azt írod, hogy egyszer "ledőlt egy polc", és azóta ezek a rossz élmények ismétlődnek, akkor erre a gondolatsorra fűzöd fel az összes élményedet. Ez tűnhet racionálisnak, de valójában inkább egy lelki programozás, ami determinálhatja a gondolkodásodat.

Hát... igazából ez csak amolyan okoskodás volt, de most hirtelen ez jutott eszembe.

Kiskoromban hasonlo allapotbol indultam. Meg tudom erteni. De azert nem art racionalizalni foleg egy ido utan.

Ha letisztitom a dolgokat ketfele megkozelitas letezik ha egy problemaval jovunk szembe.

Megmagyarazom mi hogyan nem mukodik
Vagy elkezdek dolgozni a hogyanon.

Irhatnam igy is:
Van aki problemakban gondolkodik es ott is marad.
Van aki megoldasban es halad.

Milyen iranyba indulsz el az a Te feleloseged.

Lehet maskep is.

Folborult a polc? Folallitod, megerosited ujat epitesz. Megoldod.

Szar a suli? Valtasz.

Bantottak? Nem tudod megvedeni magad? Ugy gondolom Te is tudod mi ilyenkor a teendo.

Kudosport vagy krav maga. Ezzel mar onmagaba egy olyan utvonalra lepsz ami paradigmavaltasokhoz vezet. Mar attol, hogy tisztesegessen edzel jobban fogod erezni magad. Jobban fog mukodni a szervezeted es az idegrendszered is. Olyan elettani hatasai vannak, aminek koszonhetoen jobban fogod erezni magad. Igazabol a test mozgasra szultetet, csak nem nagyon hasznaljuk. Tetszik nem tetszik ez is hatassal van az agyunk mukodesere igy az elmenkre is.

Egy problemabol feladatokat keszitunk es megoldjuk oket. Ez a tanulasi folyamat ami vegigkiser eltunkon.

Minek bantod magad?

UnA

Amit ir az elmenyekrol, meg ahogyan ezekre reagalsz az igaz.

Az idegrendszer ugy mukodik, hogy abban lesz jo amit gyakorolsz. Ha polcokban gondolkodsz, es keseregsz mert folborul. Keseregsz azon, hogy egyre kevesebb van. Keseregsz ahelyett, hogy cselekednel - eszre sem veszed es ebben leszel jo.

Mert ezt gyakorlod. Jon egy impulzus es igy fogsz ra reagalni mert tobb ezerszer, tizezerszer gyakoroltad. Mestere leszel a folyamatnak. Itthon amugy konnyu beleesni ebbe a csapdaba mert rengetegen keseregnek. Generaciorol generaciora szal igy ez a szokas.

Lehet rajta valtoztatni, el kell elkezdeni mast gyakorolni. Amikor meg eszreveszed, hogy megint ugyanazt csinalod magaddal meg idoben megfogod es mas iranyt veszel. Lehetnel duhos is es akkor is visszapakolod azt a kurva polcot es senkinek sem engeded meg hogy itten borogasson

Persze szakember is segithet. De a munkat attol meg neked kell elvegezned. Persze minden pedla santit, de ha polcokban gondolkodunk akkor el kell kezdeni oket rendberakni, folallitani kipofozni stb

Ez irany lehet felelmetes mert cselekedni, donteseket hozni es felelosseget vallalni nehez. De ezek inkabb idiota dogmak. Leheht azok terjesztik akik nem is akarnak csinalni, de azt se akarjak, hogy mas csinajon valamit.

Azt gondolom az ember mukodesenek van technologiaja. Amivel persze nem foglalkozunk a suliban. Egyiket feljebb boncolgattam:

A problemakbol feladatokat keszitunk es megoldjuk oket.

A masik ami szerintem vazat adna az eletunkhoz a celok lenne.

Azaz, hogyan tuzzunk ki celokat, utana ezeket hogyan erjuk el. Roviden, Megvan a cel, felulrol lefele megtervezed a lepeseit, majd alulrol folfele megvalositod oket.

Ehhez nem art megtanulnunk banni az eroforasainkkal. Mint pl. ido, penz stb. Ezt se tanitjak ugye .

Mivel iskolaban ezeket nem oktatjak, szuleinktol se kapjuk meg ezt a tudast csodalkozunk, hogy nem talaljuk a helyunket a vilagban. Sokaig kerestem en is a helyem a vilagban. Aztan rajottem nem is igy mukodik ez. Nem keresed hanem megcsinalod a helyed a vilagban. Megint a csinalashoz jutottunk ugye

Keso van, megyek aludni de hirtelen kibontottam par gondolatot az olvasotakkal kapcsolatban.

Huh ez nehéz.
Sok embernek vannak hasonló gondolatai, de az öngyilkosságig eljutni az már elég ritka.
Anyukád nem tud segíteni? (legalább annyit, hogy közösen felkerestek egy pszichiátert)
Ebből az írásból számomra nem a depresszió tűnik a legmeghatározóbbnak, hanem generalizált szorongás.

10400 16GB 1660s 4.5TB

Remélem nem haragszol meg amíg írok, de ezen sorok után némi önsajnálatatást érzek.

A legtöbbje, ha sajnos is, de egy átlagos probléma és még messze nem kerültél igazi problémák elé.

Akarsz te egyáltalán változtatni? Ha igen, akkor, akkor változtass azonnal. Ne várd a segítséget, mert a sült galamb nem fog a szádba repülni.

Talán egy pszichológus segíthet eleinte...

Ha nincs jó, ló a szamár is.

Az történeted egészére nem tudok tanácsot adni, viszont szerintem ha szomorú az ember akkor nem szabad szomorú számokat hallgatni. Az csak még méllyebbre visz.

Kezdj el sportolni. De komolyan. Kb. mind1 hogy mit. Esetleg válassz valami értelmes küzdősportot (boksz) vagy önvédelmi képzést (krav-maga). Mellette egy kis futás. Sport miatt boldogabb leszel, lesz kiállásod, megabiztosabb leszel. Meg legyen valami célod. Lefutni 10km -t 1 óra alatt, fél maraton 2 alatt, stb...

"It never gets easier, you just go faster." Greg LeMond

A saját életemből röviden. Fogsz találni párhuzamokat, és remélem, erőt is merítesz (most 35 vagyok)

Általános: Rendszeresen vernek, napi szinten, kb 3.osztálytól. Én vagyok a legvékonyabb, és legmagasabb gyerek az osztályban, izomzat nulla, kb elfutni tudok előlük, ha van hova. Általános 3. osztály: eltörik a bal csuklómat egy ilyen esetkor. Ha focira kerül a sok, és mindenkinek kötelező játszani, akkor én egy másik sráccal érek 1 embert. Érzed, mennyire megalázó dolog ez fiúként. Hazafelé menet is kb futok, másik oldalon megyek, és végig rettegek, nehogy átjöjjenek, ilyesmik. Családban igaz válás nem történt, de rossz a családi élet, sok veszekedés, stresz. Kevés barátom volt, kb 3, ők sem ilyen legjobb barátok örökre, hanem kb nem utáltak. Videék, a falu kb egyharmada roma származású. Tökre nem vagyok amúgy rasszista, de azért a gyerekkorom sok nyomott hagyott rajtam ebben a kérdésben. Szar évek voltak, az öngyilkosságig nem jutottam, de sokszor félve mentem suliba.

Középiskola: Informatikai suli, közepesen ment, ott sem volt sok barátom, de mivel alapítványi suli, fizetős, normálisabbak voltak többségében, és csak simán ignorálták a jelenlétem, itt már volt 2 barátom azért, akikkel máig tartjuk a kapcsolatot, stb. A suli végefelé váltak el a szüleim, öcsémmel is sok gond volt, megviselte a stressz, én voltam inkább a bezárkózó, belőle agressziót, lázadást hozott ki.

Még 2 évet ráhúztam érettségi után, lett OKJ-s papírom, sosem használtam végül. Elkezdtem kb betanított melót végezni, de itt már legalább egy idő után emberszámba vettek a kollégák. Meló mellett még leraktam estin egy felsőfokú programozó OKJ-t, ezt sem használtam, de megérte, mert szélesítette a látóköröm az informatikában.

És innen jönnek, amikért megérte a korábbiakat végigvinni: Költözés, barátnő/feleség, új barátok, köztük olyanok, akikkel nyitottunk egy PC-boltot együtt. Nem sokáig futott, de sok tapasztalatot szereztem, később gyerek, akivel úgy bánhatok, ahogy megérdemli, és ahogy velem sosem bántak. És olyan családot teremthetek, amilyen nekem nem jutott. Csak azért is. És ez a lényeg. Ezért éri meg. Csak azért is

Most nem tudom kifejteni jobban, pedig lenne még sok menő dolog, ami történt így a vége felé, mert indul a vonatom 9:25 kor, megyek az asszonyért és második gyerekemért, egy pici lányért, a kórházba, hogy hazahozhassam, és jó apja lehessek

Túl csöpögős a vége, sorry, de tényleg rohannom kell.

"Negyvenkettő - mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel."

írták mások is: kezdj el sportolni. Ha valami küzdősport az még jobb.
De nem azért, hogy meg tudd védeni magad, az csak egy kellemes plusz. A társaság miatt.
Egy egyesületben közösségbe kerülsz, ahol pozitív visszacsatolást kapsz.

Ha ez nem megy, akkor vallás. Ugyancsak a közösség miatt. Fontos tartozni valahová, ha neked az iskola ezt nem adja mag (nem is dolga egyébként), akkor keress alternatívát.
Tényleg mindegy mit, sakkszakkor, néptánc... bármi ahol jól érzed magad, és emberek között vagy, akik elfogadnak.

...csak én vagyok helikopter?

Nagyjából csak megerősíteni tudom a többieket, jól látják a dolgot. Életutam hasonló mint a tiéd, hogy jobb vagy rosszabb volt pár fokkal, passz. Amire szükséged van azok az értelmes emberek. A sok tinédzser meg mai barom kölyök között nehéz egészséges lelki egyensúlyt kialakítani. Nekem is az segített amikor végre kiszabadultam közülük. Mondhatnám akár a sportot is, de az életben nem sportoltam, szóval nem ismerem a jótékony hatásait, nem kell rám nézni ha nem tetszik. Helyette van egy aranyos, szeretni való feleségem aki feltölt pozitív energiával. Öröm és boldogság.
Összegezve, keress értelmes embereket akik elfogadnak és akard fejben is a változást, ez már nagy plusz. Mivel azonban még napi szinten érintkezel a hülyékkel, nem árt ha a sarkadra állsz. Persze nem ugatni kell, harapni, mondjuk nem megoldás az erőszak. A fekete tezsvírekkel nem érdemes kötözködni, gyáva banda. Ugorj nekik, kalapáld el őket, garantálom hogy a sarkon les rád majd öt másik. A buszos dolog miatt ne aggódj, hasonló helyzetben vagyok néha én is amikor buszozok. Persze hátul ülök, egy ülést foglalok, de attól még egy nagy állat vagyok és ha kicsit szemembe süt a Nap, úgy nézek akárkire mintha gyilkolni készülnék. Fényérzékenység, hehe. Tanulás miatt se stresszelj. Nem elég a 3-4 óra? Tanulj többet, ennyi. Azt se tudtam anno, hogy matekból hogy fogok leérettségizni, soha nem ment. Odatettem magam életemben először, rászántam az időt, sikerült.
Röviden és tömören (ismét), keress értelmes társaságot, akard a változást, mert akármilyen közhelyes, minden fejben dől el, és állj szépen a sarkadra.

Ha rossz passzban vagy és nincs kivel megbeszélni:

116-123
Éjjel-nappal, mobilról vagy vezetékesről hívható, mindkettőről ingyenes.

A tanulás soha nem fog annyit érni, hogy szomorú legyél miatta. Soha! Döntsd el, hogy merre akarsz elindulni, és feküdj rá azokra a tantárgyakra! Ha informatikai mérnök akarsz lenni? Tanulj informatikát, tanulj matekot (mert kell a felvételihez), és tanulj Angolt (mert az biztosan kelleni fog). A többi tantárgynál meg pusztán teljesítsd a követelményeket.

A sportot sokan mondják, mint helyes terápia, ezzel egyetértek, de ha közösség-iszonyod van (nem tudom, hogy létezik-e ilyen, de lényeget gondolom érted), akkor nem muszáj közösségbe sportolnod. Fuss, végezz saját testsúlyos gyakorlatokat (fegyencedzés, street workout).

Most tényleg, számít más véleménye? Miért? Az életedben egy véleménynek kell számítani, és az a Tiéd! Azt javaslom, hogy a konstruktív véleményeket hallgasd meg, és dönts belátásod szerint. A rosszindulatú véleményeket (és ezzel együtt a rosszindulatú embereket) pedig hanyagold, mert nem éri meg velük foglalkozni. Mert a rosszindulatú embereknek nem kell számítaniuk!

Használd az Internetet! Keress olyan embereket, akiknek azonos az érdeklődési körük. Itt az egész világháló, egészen biztos, hogy akad több tucat ember, akik hasonló cipőbe járnak, mint te...

Az öngyilkosság hülyeség. Megoldás a problémákra? Nem! Ne add meg ezt az örömet a rosszindulatú embereknek.

Mindezt 18 éves fejjel írom, az idősebbek/tapasztaltabbak nyugodtan kiegészíthetnek, ez a saját véleményem!

„Így száll hát sírba a szabadság... tapsvihar közepette.” /Star Wars Episode III/

Nekem régen mikor elváltak a szüleim nem volt semmi problémám, mert úgy gondoltam ha apám leszar engem akkor én is leszarom. Volt, hogy megláttam a kocsiját a városba és lerúgtam a visszapillantot mert egy szar alak volt. Sok stressztől az úszás a dzsiu dzsicu és a DH biciklizés óvott meg. DH közbe zúzodott a bordám, törött mindkét csuklóm, szilánkosra tört könyök plusz kétszer vagy háromszor betört a fejem... De nem érdekel, mert totál megérte legalább nem csavarodtam be agyilag... A sportnak hála szálkás vagyok szóval annyira nem is félek a verekedéstől (pedig már vert el egy cigány úgy, hogy meg se bírtam mozdulni)

Szerintem neked sikerekre és önbizalomra lenne szükséged. A sportot, mint már sokan javasolták, én is hasznosnak gondolom ( a vallási csoportokat nem érzem megoldásnak). Hidd el, hogy ahogyan nő majd az önbizalmad, úgy kapsz egyre több tiszteletet és ezzel együtt jönnek majd a barátok, bővűl az ismerettségi köröd, javul a magánéleted, stb. Amíg viszont ezt a mostani vonalat folytatod,addig nem lesz változás, mindig ugyanazokat a köröket fogod futni és ebből a szempontból semmi sem változik.
A tanulmányid miatt sem kell agódnod, nagyon sok embert ismerek akik nem azt csinálják,ami tanultak.
Fontos, hogy ne foglalkozz azzal ami történt, mert azon nincs mit változtatni! Az előtted lévő élet pedig úgy fog alakulni,ahogyan te akarod, de ezért tenned is kell, nem is keveset, de megéri. Ahogyan nekem is mondták egy hullámvölgyben: Indulj el valamerre!

Szerinted mi az oka annak, hogy nincsenek barátaid? Vagy annak, hogy nem ül melléd senki a buszon?

Azért vigyázz ezzel a kérdéssel.
A barátok hiánya lehet objektív. A buszos probléma viszont lehet szubjektív.

Hogy érthető legyen. Én örülök, ha nem ül mellém senki sem. Kényelmesebb az utazás. Mondjuk ritkán fordul elő. mert nem vagyok büdös.

A valaki mellé nem leülésnek nem a szépség a visszatartó ereje. Ha valaki büdös illetve nagyon ápolatlan akkor nem ülök mellé. A szépség lényegtelen. Nem esztétikai élményt gyűjtök, hanem utazok.

Egy másik gondolat.

Azt hiszem, az emberek többsége, kisebb - nagyobb mértékben hasonló gondokkal küzdött gyerekkorában.
Legfeljebb jobban vagy rosszabbul kezelte az egyes helyzeteket.
Ha valaki nagyon belebonyolódik a saját problémáiba, akkor kimarad az életéből néhány szocializálódási folyamat. Sajnos ez egy életen át negatív hatású lesz.

magmakocka:
Az hogy leírtad a problémáidat jó dolog és dicséretes. Sikeresen elindultál a problémáid megoldásához vezető úton. A következő lépés az iskolai pszichológus megkeresése. Vagy a családsegítő vagy a szociális munkás hálózat. Amelyik a szimpatikusabb számodra. Mindegyik a jó irányba fog vezetni illetve segíteni.

[ Szerkesztve ]

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!

Igaz, amit mondasz, de magmakocka azt sérelmezi, hogy a buszon nem ül mellé senki, és én arra lennék kíváncsi, hogy ő szerinte ez miért fordul elő vele.

Az még nem is bánt, hogy nem ül mellém senki, de az jobban bánt, hogy nincs hely a buszon és ott áll az ülőhely mellett és nem, hogy leülne, hanem áll és áll.

[ Szerkesztve ]

- Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó! - Milyen kóddal? - Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb .

De ez nem rólad szól, hanem a másik ember félelméről.

Én is gyakran inkább állok a buszon mintsem, hogy leüljek. Egyrészről nem utazok messzire, másrészről egész nap az irodában ülök, harmadrészt pedig nem akarom azok elől elfoglalni a helyet, akik tényleg le szeretnének ülni.
De én az előző kérdésemben is inkább arra voltam kíváncsi, hogy milyen énképet alakítottál ki magadról, és hogy az vajon mennyire egyezik a valósággal.

Az elsőnél még nem tudtam, mire akarsz kilyukadni ezzel a melléüléssel, de most hogy kifejtetted, maximálisan értem mire akarsz rávilágítani, és egyetértek.

Mellém sem ülnek le, a bőrdzseki, a szakáll és a hosszú haj lehet az oka. De az önbizalmi szint függvényében igencsak máshogy lehet magyarázni ezt a jelenséget.

A másik dolog, hogy rengeteget utaztam vonaton, és érdekes megfigyelni, hogy az emberek végiggyalogolnak az egész vonaton, és ha nem találnak teljesen üres fülkét, akkor elindulnak visszafelé, és leülnek a legtöbb szabad hellyel rendelkező kabinban. De odafelé nem ülnek be oda sem, ahol 1 ember ül csak, mert hátha van üres. Csakis visszafelé. És ez nagyon macerás, sok csomag, sok emberen átgázolni, kétszer, de akkor is ezt csinálja a nagy átlag. Szóval nem azért nem ülnek le mellé, vagy bárki mellé, mert az adott személlyel van gond, hanem mert az emberek a saját szempontjukból legoptimálisabb ülőhelyet keresik, ha le akarnak ülni. Ez a leülő függvénye, fiatalok az ellenkező nemű velük egykorú mellé ülnek szívesen, stb.

Az eredeti posthoz még annyit, hogy nekem az önbizalom kialakulásában nagyon sokat segített, amikor elkezdtem más zenei irányzat felé fordulni, úgymond szubkultúrát választani magamnak. A környezetemben abban az időszakban a deszkás zene, meg a main-pop volt az uralkodó, ehhez képest, mikor elkezdtem rockot hallgatni, úgy öltözködni, olyan helyre járni, olyan érdeklődésű emberek közé, nőveszteni a hajam, akkor találtam igazán haza. Sokkal elfogadóbbá vált körülöttem a közösség, sokkal változatosabb emberek voltak abban a körben, emiatt nem lógtam ki annyira. A közös érdeklődés nagy lendületet adhat az önbizalomnak, legyen az zenei ízlés, valami hobby, vagy sport, ahogy már korábban sokan írták, vagy bármi más tevékenység hasonló gondolkodású emberek társaságában.

"Negyvenkettő - mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel."

Összefoglalom az írásod második részének a lényegét.

Amikor választ magának az ember egy irányt és elindul, akkor olyan környezetbe érkezik, amiben toleránsabbak egymással az emberek. Az esetleges beilleszkedési problémák leküzdésében is segítséget adnak. (Mindig van valaki, aki attól érzi jól magát, hogy segíteni tud és mutatja a helyes utat.)

A kényszer csoportokban, például egy iskolai osztály, nagyon gyorsan eldőlnek a szerepek.
A többség beáll a sorba. Aki késik az alkalmazkodással vagy nem is akar beállni a sorba, automatikusan kerül a célkeresztbe. Ez csak annak nem gond, aki az első konfliktus alkalmával akkora pofont nyom le a "támadónak", hogy az egy másikat is ki K.O.-zik röptében.

A régi hajós mondás ami nagyon érzékletesen szemléltet.
Annak a vitorláshajónak, amelyik nem tudja melyik kikötőbe akar eljutni, semmilyen irányból sem fúj jó szél.

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!

Az életnek sose volt értelme. Mindenki magának dönti el, hogy milyen célokat tűz ki és az lesz az értelme. Szerintem ilyen súlyos témáról nem lehet általános okosságokat írni. Minden ember különböző, néhány egyetemes dolog közösen mozgat minket(evés, alvás, szaporodás, munka, hogy legyen mit enni és hol aludni) de a részletek mindenkire egyénre szabottak. Ezt kell megtalálni. Sajnos a mai rohanó világ egyre kevésbé ad lehetőséget arra, hogy megtaláld az utad.

Thanos was right.

"Az életnek sose volt értelme. Mindenki magának dönti el, hogy milyen célokat tűz ki és az lesz az értelme."

Ez kicsit zavarosra sikerült, mert célokat kitűzni sincs értelme ebben az esetben. Nem véletlenül mondta Camus, hogy "csak egyetlen igazán komoly filozófiai kérdés van: az öngyilkosság".

Ha pedig csak ezek mozgatnak téged mint az "evés, alvás, szaporodás, munka, hogy legyen mit enni és hol aludni", akkor vissza lehet lépni a csalánozó szintjére.

Szerintem nem ártana szakemberrel beszélgetned a gondjaidról. Az öngyilkossági kísérelt, pláne hogy volt több is, komoly dolgok. Van több családsegítő/ifjúsági klub ahol segítenek és még barátokat is szerezhetsz. Mindez ingyen. Ezeket dobta a gugli eslőre
Amiket a többiek ajánlottak sem rossz dogok. A sport is sokat adhat az embernek (sok feszültséget levezet) és a vallás is. (ha fogékony vagy rá)

[ Szerkesztve ]

"Légy olyan, mint bárki más, tégy olyat, mint senki más."

A zenei stílus amit szeretek, azon nemszeretnék változtatni. Amikor hallgatom átjárja az egész szívemet.

Nemrég, igaz bután hangzik, de egy RolePlay játékban csúnyán beszéltek, majd kirúgtak a "kormány" frakcióból. Egy indulatot váltott ki és boldogtalanságot. Mert én a szívemet is hozzátettem a játékhoz. Tudom csak egy játék, de azokat a szavakat, valamiért magamra vettem. OutOfCaracter szerint felkerestem őket, és elmondtam nekik, hogy én milyen is vagyok. Nem önsajnáltatás céljából írtam le ide a szöveget, csak már nem látom a boldogságot az életemben, ami maradt már az is kevés ahhoz. Belegondolni is nehéz, hogy mennyit fogok még szenvedni, de az biztos, biztos hogy már akkor és akkor sem bírnám ezt az egészet. Tudom nem lehetett mindenkinek jó élete, vagy valami fényes. Segítenék, ha tudnák, de én már teljesen és teljesen eltévedtem. Egyre jobban azt látom, nincs miért éljek. Hisz szenvedni fogok és csak szenvedni, amit nem szeretnék. Március közepét járjuk és számomra teljesen elrepült az idő. Mintha tegnap lettem volna gyerek, aki nemrég kezdte az óvodát.

Mi boldogítana már fel? Hisz tudom, az életemnek semmi értelme. Miért is lenne belőlem valaki? Ha egyszerűen nem bírok emberek között érvényesülni? Másoknak sokkal több tudásuk van, mint nekem én meg csak annyit értek ahhoz amit szeretek, amennyire szükségem volt.

- Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó! - Milyen kóddal? - Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb .

Lehet, hogy teljesen haszontalan lesz, de egy saját tapasztalatom, hogy akkor jönnek általában a negatív érzések/gondolatok, amikor a "világ" (többi ember, környezet) felől közelítem meg magamat. Ekkor merülnek azok a kérdések, amik mások nézőpontjából fakadnak. (Mi lesz belőlem, azaz megfelelés másoknak, hogy állok helyt a társadalmi elvárásokban, stb.)

Más az eredmény, amikor ezeket lesöpörve belülről, magamból indulnak ki a gondolataim. Mit akarok én? Mi tesz engem boldoggá? Ezek a kérdések belülről fakadnak, nem másoktól. Mindenki másban talál örömet. Foglalkozz azzal amivel szeretnél. Számomra mindig jobb érzés volt azt csinálni amit szeretek, akkor is ha szörnyen béna voltam benne, mint azt, amiben nagyon jó vagyok, de sosem szerettem csinálni.

Itt nem tudunk neked segíteni fizikailag, csak ötleteket tudunk adni, mivel lehetne próbálkozni. De neked kell megtaláldon az irányt végül. Biztosan van valami ami érdekel, és amiben megtérül a befektetett energia. Ezt előre nem tudod, hogy megtérül-e nyilván, senki sem tudja, úgy túl könnyű lenne. Viszont ha valamibe beleölöd az energiáid, addig sem marcangolod magad, ami már fél siker.

A saját életemből tudok példákat, emlészem, milyen kilátástalannak tűnt nekem is a középiskola, hogy lesz nekem barátnőm, munkám, sikerem bármiben. Sokszor szerencsém is volt, de ha nem lettem volna nyitott dolgokra, ez a szerencse is elment volna mellettem. Volt, ami bejött, volt, ami nem. Tudom, közhely, de a kudarcból tudsz tanulni, a kihagyott lehetőségekből nem.

Szó szerint semmit sem kaptam ingyen, a dolgaim onnantól kezdtek jobban menni, mikortól az élet elkezdett lehetőségeket adni, hogy bizonyítsak valamiben. Az első dolog, amiben egyedül helytállsz erőt ad majd a másodikban is hellytállni. A léc egyre magasabban lesz, de hála a korábbi sikereidnek, megugrod majd, vagy ha nem, akkor tapasztalatot nyersz. Legalábbis az én életem ezt alátámasztja. A kezdet a nehéz, az irányt megtalálni.

Kezd bele valami teljesen újba, ami semmivel nem köthető az eddigi életedhez!

"Negyvenkettő - mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel."

"Mi boldogítana már fel? Hisz tudom, az életemnek semmi értelme. Miért is lenne belőlem valaki? Ha egyszerűen nem bírok emberek között érvényesülni?"

Rendben. A te döntésed.
Gyűjtöd a negatív érzéseket és melengeted a szívedben őket. A pozitívak meg fennakadnak a szűrőiden.

Amúgy meg miért ne lehetne belőled valaki?
Első lépésben fogadd el, hogy problémáid vannak az emberi kapcsolatok építésében. Ne akard mindenáron javítani a helyzetet. Vedd könnyedebbre a dolgot és menni fog.
Menj el táncolni. A hormonok tombolnak fiatalkorban a testben. Az átsegít a problémákon, ha testközelben táncolsz valakivel. Csak lassan és nyugodtan, minden beindul magától, neked nem kell rásegítened.

Egyből lesz értelme az életednek.

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!