Nos igen, az emlékek...
Jópár kollégám olvasgatja írásaim. Egyikük olvasván Csipkés álmok című írásomat, meglepett egy flakon igazi tehéntejjel. Belekortyoltam, aztán kikotródtam az udvarra. Nem akartam, hogy lássa párás szemeimet. Egy korty elég volt, hogy feltoluljanak gyermekkorom emlékei.
Ami a biztonsági őröket illeti, engem is kedvelnek. Mikor kiszúrom vizslató tekintetét, akkor eléje állok, hogy de jó, hogy látom, árulja már el, merre találok fagyasztott rántotthúst. Néhány mondatos beszélgetés, aztán leszoknak rólam.
lapa: Na, akkor Te tudod, mi fán terem a pofon... 
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
