Igazán érdekes történetek. Bennem is van egy, de az leginkább másról szólt.

7-8 éves lehettem, áltsuli alsó. Megmondom őszintén, hogy utáltam az osztályom. Matek-angol tagozatos voltam, de nem voltam olyan jó matekból. És aki nem volt jó matekból, azt ki utálták, mert (szerintük) buta, ostoba, de leginkább lusta az illető. Volt egy osztálytársam, hívjuk most Norbinak. Nem volt valami pénzes gyerek, sőt, sokszor rendeztünk gyűjtést, hogy legyen ruhája neki és a testvéreinek. Húsvéti szünet után bejött az iskolába, kezében egy játékkal. Kb akkora volt a játék, mint egy vhs kazetta, középen egy plexilap, oldalt két tekerő, aljában egy fiók. A két tekerővel lehetett kiválasztani a társasjátékot, és a fiókban voltak a bábuk. Lehetett vele amöbázni, sakkozni, malmozni, stb, és oltári sikere volt. Bevallom nekem is tetszett. Leteltek az órák, napközi, udvaron játék, eztán mindig házi írás. Mikor mentünk be az udvarról Norbi üvöltve futott ki a teremből, hogy a padjából eltűnt a játék, és hogy én vettem el, ez fix. Persze közöm nem volt hozzá, amit ki is jelentettem. Hittek nekem? Frászt! Miután már sírva bizonygattam, hogy hiszen nem én voltam, akkor megfogták a táskámat, kiborították, majd lefogtak és a zsebeimet is átkutatták a saját osztálytársaim. Az ofő persze sunyi vigyorral az arcán nézte végig. Valójában ő volt a legnagyobb szószólója, hogy lusta vagyok meg semmire kellő. Ofőm egyébként Kossuth-díjas matek tanár volt. Természetesen nem volt nálam a játék. Erre kitalálták, hogy biztos az udvaron dugtam el. Egész udvart átnézték, persze nem lett meg. Eltelt 1-2 nap, hozzám se szólt senki. Jó hogy le nem köptek, mert szerintük tuti hogy én raktam el. Ha Norbi azt mondja akkor biztos úgy van. Majd az eset utáni 2. napon megjelent a szomszédos osztályból egy gyerek, vele az osztályfőnök. A tanár odament az ofőmhöz, hogy ezt a játékot találták a gyereknél, és hogy ő vette el, de vissza szeretné adni. Az egész osztály, de leginkább Norbi örült. Mehet tovább a szünetekben a dáma, a malom és a sakk. Tőlem senki nem kért bocsánatot...

Egy Isten, egy család, egy élet, egy barát, Egy csepp vér, egy csepp könny, egyszer lenn, egyszer fönn, Egy nép és egy lélek, egy ország, egy érdek, Egy becsület, egy szerelem, egy mikrofon ez mindenem.