Gondolod, hogy nem vérzett a szívem, mikor kiderült, hogy vége? Elfelejteni nem tudom, nem is akarom azt a kis szöszke szeretetzsákot. No persze a többieket sem.

Te mit tettél volna? Oda utazol, és elkezdesz beszélni neki a kegyetlen sorsról? Arról, hogy vége, nem láthat többé?
Nem olyan egyszerű ez.

Mint leírtam, utcára hajított rongy lettem. Hónapokig kujtorogtam, hogy munkám legyen.
Végül lett, csakhogy innen kezdve egyszerűen nem volt szabadidőm. Reggel hétkor már csörömpöltem a munkahelyen, és nem tudtam, mikor mehetek haza. Ennek, ennyinek meg kell lenni, kész. A rekord éjjel fél egyes végzés volt. Reggel hétkor már újra csörömpöltem.
Teltek az évek, és szégyen talán, de robottá válva megfakult minden, ami szép.

Azóta más helyen dolgozom, de itt is szecskázzák az embereket. Tény, hogy 8 órát dolgozom naponta.
Az emlékek már szinesebbek, de annyi idő eltelt, hogy semmi értelme nem lenne megkeresni szöszkét. Talán nem is emlékszik rám.

Elfelejteni? Azt nem. Ezért is írtam meg ezt a történetet, amelyben ő a súlypont.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)