Nagyon tetszett. Csodálatos ember vagy.
Sajnos az emberek nagy többsége már rég nem képes erre, köztük én sem.
Még az "egészséges" embertársainkban sem bízunk.

Deutsch Richárd Fotográfia - https://www.riccio.hu/ / https://instagr.am/deutsch.richard/

Szerintem nyugodtak kiírhatod, hogy Down-kóros gyerekekról meséltél.

Én többektől hallottam, hogy a Down-kórosok különösen ragaszkodók, kedvesek, sok szeretetet igényelnek és adnak is.

A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

Nem mindegy milyen kór?
Elutasítás a sorsuk, holott semmi mást nem akarnak, mint szeretni, és szeretve lenni.

Rám ragadnak a khm... lelki sérültek. Megsimogatnak, és én nem botránykozom meg a dolgon. Ellenkezőleg. Örülök, hiszen érdek nélkül, érték(telenség)eim tudatának hiányában teszik.

Nem határozom meg Down-kórban a jelenséget.
Az intézményben, amelybe munkám irányított, és szívem utalt, korántsem hiszem, hogy egyetlen kórisme alapján utalták volna be a gyerekeket.

Gyerekek voltak, és volt köztük szöszke.
Ennyi.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

egy szintén nénihajú emberkétől.

Te is melíroztatod?
Még offabb: nem nagyon találtam olyan fodrászati eljárást, amit manapság csak a nők alkalmaznak. Vajon jól van ez így?! (költői)

''Nem kell hajó, nem kell repülőgép, | Van mit ennem, van hol aludnom még!'' Tankcsapda

hát igen... köszönöm

Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.

Tisztellek! Ez most mélyen érintett, még több ilyen ember kéne mint amilyen Te vagy!
Köszönöm az élményt.

An odyssey through the realm of consciousness.

utállak

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

Szép írás!

Jó volt ezt így lefekvés előtt elolvasni!
Mindenki nevében köszönöm, hogy megosztottad velünk!

Jó8 nektek!

Hát én őszintén nem tudok megszólalni!
Nem igazán ismerlek, de te nagyon-nagyon jó ember lehetsz

Smoke & Torque

Nahát! .. Egy ember...

[ Szerkesztve ]

A nyuszika megy az erdőbe, és egyszer csak leesik...

Ez is nagyon tetszett, köszönöm!

Először reagálok írásodra, bár már sokat elolvastam.
Minden tiszteletem az olyanoké, akik sokkal-sokkal többet adnak, mint kapnak, mert nem könnyű ezt megcsinálni hosszú időn át, ellenben nagyon jó érzés, ezt tapasztalatból mondom. És(sel nem kezdünk mondatot) pontosan a Vakegérke által megírt apróságok jelentik a legnagyobb örömet!

Nem tudom szavakba önteni... Minden tiszteletem a tiéd!

Neked fát kéne ültetni az Igazak Útján.

Csodálatos ember lehetsz.

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

Egy csudát.
Csak mesélgettem olyan gyerekeknek, akiket nem vesznek emberszámba.

Nem, ismétlem NEM vagyok csodálatos ember.
Viszont képes vagyok meglátni egy torz vigyor mögött a szeretetet, szeretet éhséget. Képes vagyok tutujgatni olyan emberkét, aki sírva fakad, mert undorral utasították el szeretetét.
Ez lenne csodálatos tulajdonság?
Egy fittyfenét.

Talán inkább szégyellje magát a hölgy, aki képtelen volt elfogadni Isten teremtményének szeretetét.
Lelke rajta.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Hm, nagyon szép történet, emlékeztet kicsit Andersen meséire, ő volt az, aki képes volt meglátni olyan dolgokat, amik valóban fontosak, és már akkor is kitűnt ez...pláne ma...a pénz világában...vajon mi lenne az emberiséggel, ha csak ilyen mesék, meg a szeretetről lenne szó a tv-ben...sajnos ma már azt nézik le, aki kimutatja az érzelmeit...

Rovid leszek.
Ket komolyabb emlekem van az ugyanevvel a betegseggel sujtott gyermekekrol.

Az elso egy sitabor volt, 11-12 eves lehettem. Adott volt egy lany, olyan 8-9 eves, illetve az a szuk csaladi kore, akik folyamatosan elkisertek a taborba. A lany szeretetre ehesen ment mindenkihez, minden ferfiunak vagy serdulo fiunak szerelmet vallott, es olelte oket. Akkor nem volt senki, aki viszonozta volna tiszta szivbol az olelest. Az unokaoccse pedig folyamatosan heccelte. Mi is inkabb menekultunk elole, mintsem foglalkoztunk volna vele. Megis, amikor lattam, hogy kapott egy kis szeretetet... akarkitol... akkor sugarzott rola, hogy nem banja, mennyi elutasitast kapott, mennyi megalazo tekintetet, szot, mert az a kis morzsanyi szeretet, amit kapott, karpotolja mindenert.

A masodik az elso kapcsolatomnal volt, akkor mar 18 eves lehettem. Adott volt egy lany, olyan 8-9 eves. Az akkori parom szomszedja. Tobbszor elofordult, hogy talalkoztunk a buszmegalloban, illetve neha engem szalajtottak at hozzajuk, hogy kerjek/vigyek at valami elelmiszert vagy konyhaeszkozt. Ilyen alkalmakkor talalkoztam a kislannyal, igy ismerkedtunk meg. Neha hivott jatszani, es hogy miert, nem tudom, de csatlakoztam. A talalkozasok soran bemutatta a hazukat, megmutatta a szamara fontos dolgokat, elmagyarazta, hogy melyik miert jo, es meselte, hogy melyiket hogyan kell hasznalni. Kozben a szulei is meseltek rola. Lenyeg a lenyeg, azt a kis odafigyelest, ami nekem semmibe nem kerult, csupan egy kis idombe, merhetetlen ragaszkodassal es szeretettel halalta meg. Minden alkalommal, amikor feltuntem a szinen, egybol odafurakodott, megolelt, koszontott, es hivott, hogy csatlakozzam hozza/hozzajuk a jatekban. Neha felolvastam neki (meg az o szomszedjuknak) egy meseskonyvbol.
Aztan szetmentunk az akkori parommal. Szerettem volna elmondani, elmagyarazni neki, hogy nem valoszinu, hogy talalkozunk a jovoben, mert mar nem fogok abba a varosba jarni, ahol ok laknak. Nem tudtam. Feltem, hogy fajdalmat okozok.

Neki.

Nos, ezért nem mentem meglátogatni szöszkét. Azóta bizonyára el is felejtett.

Mindenkinek köszönöm hozzászólását, véleményét.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Gondolod, hogy nem vérzett a szívem, mikor kiderült, hogy vége? Elfelejteni nem tudom, nem is akarom azt a kis szöszke szeretetzsákot. No persze a többieket sem.

Te mit tettél volna? Oda utazol, és elkezdesz beszélni neki a kegyetlen sorsról? Arról, hogy vége, nem láthat többé?
Nem olyan egyszerű ez.

Mint leírtam, utcára hajított rongy lettem. Hónapokig kujtorogtam, hogy munkám legyen.
Végül lett, csakhogy innen kezdve egyszerűen nem volt szabadidőm. Reggel hétkor már csörömpöltem a munkahelyen, és nem tudtam, mikor mehetek haza. Ennek, ennyinek meg kell lenni, kész. A rekord éjjel fél egyes végzés volt. Reggel hétkor már újra csörömpöltem.
Teltek az évek, és szégyen talán, de robottá válva megfakult minden, ami szép.

Azóta más helyen dolgozom, de itt is szecskázzák az embereket. Tény, hogy 8 órát dolgozom naponta.
Az emlékek már szinesebbek, de annyi idő eltelt, hogy semmi értelme nem lenne megkeresni szöszkét. Talán nem is emlékszik rám.

Elfelejteni? Azt nem. Ezért is írtam meg ezt a történetet, amelyben ő a súlypont.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

ezt tényleg nagyon jó volt olvasni... Örülök, ha ilyeneket hallok.... Én imádom a gyerekeket - mindegyiket - és igyekszem hasonlóan fordulni hozzájuk....

Ha nem túl bizalmaskodó, azóta milyen munkakörben dolgozol? És még mindig nem tudsz semmit a "szöszkéről"?

Kétkezi melós vagyok egy gumigyárban. Köszörűs lenne a titulusom, de bárhol bármilyen munkakörben hiányzik valaki, ugranom kell. Tehát amolyan Jolly Joker vagyok.

Nem tudok szöszkéről semmit. Kegyetlenségnek hangzik, de talán jobb is. Ha széppé vált élete, semmi szüksége rám. Ha keservessé, akkor fájna, de nem tudnék segíteni rajta.

Rengeteg "szöszke" van. Amelyiket utamba hozza a sorsa, az kap tőlem egy mosolyt, simogatást.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

pedig olyan óvóbácsis típus vagy

nem hangzik kegyetlenül, csak azért kérdeztem, mert én meg az a típus vagyok, akit nem hagyna nyugodni, hogy mi van vele ez viszont abszolút egyéniségfüggő, ami ilyen téren nem jó vagy rossz, hanem más...

szaffy: Óvóbácsi? Fene tudja. Nem vállalnám. Talán nem szűrődik ki írásaimból, tudok szigorú is lenni. Ennek értelmében nem érdekelne a dedósok joga, és bár szeretem, szeretném őket, repülne egy-egy taslás, ha szükségét érezném. Amelyik szülőnek ez nem tetszene, és bejönne megverni, azzal vagy szót értenék, vagy kard ki kard.

Időm nem volt, hogy szöszkét megkeressem. Na jó, nem is igazán akartam. Egyszerűen féltem a találkozástól.
Elmesélek valamit.
Anno elkísértem egy barátomat a Felhő utcába. Ott volt a kislánya állami gondozásban. Semmi válás, csak anyagi csőd, felesége kórházban. Pillanatnyi állapot volt.
Mielőtt bárki megkövezne véleményem miatt, elmondanám, hogy így legalább a gyerek nem éhezett. Barátom igen. Szóval jó helyen volt a gyerek.
Nos, ahogy a kislány meglátta apját, felszabadult gagyogással ugrott a nyakába. Apu értem jött, elvisz. Kitalálható, nem így történt. Apu megdögönyözte, tutujgatta kislányát, aztán mivel ebédidő volt, leültette az asztalhoz. A kicsi megnyugodva enni kezdett, apu pedig kihátrált a teremből. Menjünk, csak ennyit mondott.
Menekült, nem tehetett mást. Mikor már épületen kívül voltunk, akkor hangzott fel a kislány csalódott sírása. Barátom szeméből pedig peregtek a könnyek.
Hamarosan jóra fordult minden. Asszonyka gyógyultan jött ki a kórházból, és ha nem is dúskáltak, megélhetésük biztossá vált. Jöhetett haza a kislány.

Bár nem az én kislányom szöszke, lelkembe égett. Ezt az érzelmi vihart nem kívántam sem neki, sem magamnak.

kicsitomi88: Valóban. Vegyi üzem, meleg üzem, egészségre ártalmas. Érdekel ez valakit a nagyságos urak közül? Nyugdíj korkedvezmény járna, mégsem jár.
Ki a fenét érdekel ma egy melós?
Nagyon OFF, bocs.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Nagyon szép és szívszorongató történet, hatalmas és szomorú igazsággal. Köszönöm hogy olvashattam.

Üdv. H

Ez jogos... De én akkor sem tudnám megállni... ha úg tetszik, örök szenvedő típus vagyok... NEM mazochista csak... nem is tudom... valahogy kellene a lelkemnek... de mint mondtam, nem vagyunk egyformák és ez nem is baj, sőt, ettől kerek a világ!

Örülök, hogy a kislány (a barátod kislánya) hazakerült... Én hiszek a sors kezében...

És remélem szöszkének is jóra fordult a sorsa...
És így olvasva a mondataid, jobb is hogy te nem keresed/ted meg, lehet, hogy tényleg csak szenvedés lenne/lett volna! Ha pedig találkoznotok kell/kellene, akkor úgy is "mindennek rendelt ideje van..."

Hasek: Köszönöm szépen.

kicsitomi88: Nem írok semmit. Megtehetném, de hamar kideríthető lenne, hogy ki is az a Vakegérke. Másnap már nem kéne mennem dolgozni.
Nálunk nincs napi halálozás. Inkább égési sérülések vannak. 180 fokos a szerszám, és bizony két lap között kell kotorászni. Elég egy kis figyelmetlenség, és kész a baj. Megnyálazza a melós a sebet, és dolgozik tovább.
Nyári 42 fokos meleg. Ehhez jön még az, hogy a gép mellett (lásd fentiek) egyébként is forró a levegő. A tetőn belülről homorú üvegsáv, amelyen pár szellőző nyílás található. Homorú létére fókuszálja a napsütés melegét azokra, akik pont alatta kénytelenek dolgozni. Kibírható? Muszáj. Elájul valaki? Mentő jön, és ha kell, elviszi.
Átlagos nap. Valaki rosszul van, hányinger, fejfájás. Új a lelkem, szól a górénak. Jó, akár haza is mehetsz, de holnap be se gyere. Maradt, ma is gumigyári tróger.
Élni muszáj, enni kell. Aki pedig enni akar, az befogja a száját. Már nem abban a világban élünk, ahol a munkás értéket jelentett. Havi hetvenből csengetik az emberek a számlákat, teszik gyermekeik elé a reggelit.
Már így is túl sokat járt a szám...

szaffy: Jó, cseréljünk helyet.
Megkeresed szöszkét. Szeretném, ha részletesen leírnád a találkozást. De tényleg. Persze ne feledd pontosan felfedni érzéseidet, és az övéit is.
Aztán azt is mondd el, hogy mit éreztél, amikor túl voltál a búcsúzkodáson.
Tedd meg, kérlek.

Ui.: Én is hiszek a sorsban, abban, hogy "it's written", meg vagyon írva minden. Talán ősz fejjel fogok kornyadozni egy padon, amidőn szöszkém megjutalmaz egy öleléssel. Talán.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Ahhoz képest, hogy eleinte nem voltunk egymáshoz barátságosak, elsimulni látszanak a vélemény különbségek.

Igen. Mindenkinek van pokla, méghozzá nem is egy.
Sajnos túl sok bugyrot kellett megjárnom a pokolból. Átvergődtem rajtuk, hiszen nem tehettem mást. Megégtem, feltámadtam. Újra csak megégtem, ismét feltámadtam.

Talán tudod milyen tűzben égek most. Ha nem, ne kérdezz rá kérlek.

Úgy vélem barátságos érzéssel figyeled megnyilvánulásaim.
Köszönöm.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Volt egy gondolat, amelyre nem figyelt fel senki.

"Engem kértek a nevelők a következő, és minden további fuvarra. Aki idáig végezte ezt a munkát, felszabadultan röhögve vágta a képembe, hogy végre azt kapják a hülyék, amit megérdemelnek. Olyan hülyét, mint én..."

Biztos hülye vagyok, nincs mit szépíteni rajta. Csak ez a kegyetlen megfogalmazás kritikán aluli. Na nem azért, mert engem lehülyézett valaki, hanem azért, mert azokat hülyézte le, akik mit sem tehetnek állapotukról.
Hülye vagyok, vállalom.

Ha valaki felkarolja ezt a lökött kis társadalmat, és célt mutat nekik, csodát láthat. Földön túli mosollyal táncol egy lány, lelkesen farag egy srác. Piti kis csodák, de sivár életüket megszinesítő cél az, amiért (biztos nagy szavak) akár meghalni is képesek. Pusztán azért, mert úgy érezhetik, hogy tevékenységükkel hasznosak lehetnek számunkra, jót tesznek nekünk.

Csórikáim tiszta szívűek. Ahogy leírtam, úgy igaz. Élték a mesét, és ha a főhős bajba került, sírtak.
Képes erre egy normális? Csókolom, hol marad az empátia?

"Fogadd el, fogadj el”
Érdekes, nem a kérés volt az első. Fogadd el. De mit?
A szeretetet.

A szeretet sokadik a fontossági sorrendben.
Ismét mesélek valamit.

Hegyoldalban sétál egy párocska. Ifjak, jövőjüket tervezgetők. A lány kísérti a sorsot, és egy meredély szélére lép, hogy szemügyre vegye az alant látható tájat. Kár, nagy kár. Megcsúszik, és zuhanna, de párja időben ragadja meg kezét. Aztán ugyan mihez képest időben? Lóg a lány a mélység fölött, csak párja szeretetén múlik az élete.
Engedj el, -mondja a lány- jobban szeretlek az életemnél. Találsz nálam szebbet, jobbat.
Nem engedlek, -mondja a fiú- mert Te vagy az életem. Nincs szebb, nincs jobb. És ha van is, nem érdekel.
Kis idő múltán egymásba gabalyodva zuhantak a mélybe. Nem volt sikítás, némán haltak meg.

Most azt mondom, hogy én sem engedtem volna el a lány kezét. Azonban lehet, hogy megtettem volna. Soha ne kelljen ilyen próbát kiállnom.

Nálam a szeretet elsődleges. Emberi gyarlóság, gyávaság meggyőzhet róla, hogy mégsem. Bízom benne, hogy nem kell csalódnom önmagamban.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Érdekes és megható írás. Nagyon magával ragadó, jó egy kis kikapcsolódás munka közben. Ezen felbuzdulva több írásod is elolvastam és csak annyit tudok mondani, hogy respect Csak így tovább.

Mindannyian változunk. Szerencsés esetben pozitív irányba.
Sajnos manapság nem kifizetődő barátságosnak lenni. Valakire csak úgy rámosolyogtam, máris jött a reakció: mi van, b*zi vagy? Ne nézzé, mer megfejellek! Legyintettem, mentem dolgomra.

Fölösleges mentegetőznöd.
Keményebben indítottál a kelleténél, én sem tudtam kedves lenni. Elnézést kérek érte.
Azt hiszem ezt megbeszéltük. Pacsi indul.

A párocska hegyoldalban sétált. Nem vizszintes felület, jókora lejtése van. A meredély pedig olyasmi, mint a szakadék, csak nincs másik oldala. A lány a mélység fölött lóg, a fiú hason fekve tartja őt, közben egyre inkább csúszik, hiszen lejt a talaj alatta, a fű pedig sikos tud lenni. Közel-távol senki, kapaszkodni nincs mibe. A tragédia sorsszerű volt.
Nem én találtam ki a történetet. Nagyon régen olvastam, és napokig voltam a hatása alatt.

"Kb 1 hónapja lett egy nagyo ndurva változás az életemben, és azóta tök jól vagyok többnyire..."
Ha nem titok, erről beszélhetnél kicsit.

strife: Köszönöm szépen.

[ Szerkesztve ]

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Fantasztikus volt ez az írás! Rég olvastam már ennyire szívet melengető történetet, láne ennyire jól előadva (nekem legalábbis nagyon "bejött" a stílus, nagyon olvasmányosnak tartom; és ahogy látom, szerencsére többen is). Pár nap múlva, ha túl vagyok a könnyezésen, azt hiszem elolvasom majd a többi írásod is, kell minden napra egy szeretettel teli mese
Nemrég olvastam/hallottam, vannak, akik a zártosztályon lévőket is tudják irigyelni, mert szinte ugyanezt élik meg, mint akikről írtál. Ők önmaguk, nem mások; ez az amit nagy részünknek tanulni kell.
Nagyon jogosnak tartom a bevezetőben tett kérdésedet is: "tudsz szeretetet elfogadni"?
Én ezt most tanulom. Ki tudja még rajtad kívül? Tartok tőle, kevesen.
A mi kis országunk is nyugatiasodik annak minden jó és rossz vonzatával együtt. Én gyermekként nagyon utáltam a szoci/kommunista rendszert, bár akkor még nem tudtam. Csak éreztem, olyan álságos az egész, hogy az emberek nem azt mondják, amit gondolnak, és akik meg azt mondanák, azok nem mondhatják ki. Most is sokan-sokszor mást mondanak, mint ami valójában bennük van ("Színház az az egész világ és színész benne minden férfi és nő"), de legalább most elmondhatom, ha nem tetszik a volt/leendő/aktuális miniszterelnök viselkedése.
Rossz oldala a változásnak még bizony a jómunkásemberek lebecsülése. Én egy éve egy tizessel többet kerestem, mint Te, de abból ötven elment az albira, a maradékból vettem kaját. Most jóval többet keresek, de mégis, sokszor úgy érzem, az éhenhaláshoz sok, de ahhoz már kevés, hogy pl. lakásra előtakarékoskodjak belőle. Így csak csodálni tudom azokat, akik jóval kevesebből élnek, nem tudom, hogy teszik. No de politikáról több szó ne essék, ezt is csak azért, mert valamilyen szinten kapcsolódott a témához.
Visszatérve a kérdéshez, miszerint el tudod-e fogadni a szeretet-et, a kapitalista világszemléletbe a szeretet nem fér bele, csak az egyének szintjén (akkor meg már nem kapitalista). Az emberek jó része úgy viselkedik, ahogy azt Te is megírtad a hölgyről. Sajnálom őket, hiszen így nem élhetik át mindazt, ami az egyik legfontosabb dolog az életben.
Azt írod, szigorú is tudsz lenni. Én úgy érzem írásodból, ezt akkor teszed, amikor kell. Valószínűleg belülről jön, nem gondolkodsz rajta, és így a legjobb.
Szerintem, ha találkoznánk valahol, például munkakapcsolatban lennénk, igen hamar kiborulna nálam a bili, és összevesznénk. Aztán később, átgondolva a helyzetet, a legtöbb dologban valószínűleg igazat adnék Neked.
Úgy két hónapja én is egy nagy változáson mentem keresztül, az a gyanúm, majdnem ugyanazon, mint Yash. Válaszolok is helyette, illetve én is. Nincs sok kertelnivaló, lényegében szerelmi/kötődés-elvesztésbeli bánatról van szó. Annyiban tér el csupán a szokványos sztereotip esetektől, hogy már több éve elváltunk, de csak most döbbentem rá arra, mit vesztettem el. Érdekes volt. Amikor bementem a szobámba, úgy éreztem, minden csak illúzió. Minden tárgy, az elhelyezkedésük, amiért ott vannak. Minden. Ekkor jöttem rá arra is, tudat alatt miért utáltam mindig bemenni a szobámba. Pár nappal később találkoztam egy buddhista pappal. Külföldi volt, beszélt németül és kicsit angolul is. Én is csak kicsit (nagyon), de annyit pont sikerült, amennyit kellett. A beszélgetés végén megfogta a kezem, mindkét kezével, és adott egy jó nagy adag szeretetet. Egy másik pasi, és pillanatra sem éreztem azt, hogy homoszexuális lenne, egyszerűen csak szeretetet adott, tisztán, ahogy annak léteznie kell. A beszélgetésünk közepette volt egy mondat, ami nagyon nekem szólt (és talán Neked is Yash, figyelj!): "Stay the pain! This is the best thing, what can do." azaz: "Maradj a fájdalmadban! Ez a legjobb dolog, amit tehetsz." És bizony, ez a legjobb amit tehetek. Azt is tudom miért. Tudja még valaki?
Az idő lassan telik, és egy kicsit, nem túl sokkal, jobban vagyok. Sajnos, vissza is szoktam némileg a régi életembe, mert egy idő után már nem bírtam, elmenekültem. Pár napja, többek közt hála írásodnak is, azonban újra felfedeztem, milyen utat is kell követnem, és most már biztosan tudom, ha kisebb-nagyobb gödrökbe beleesve is, de továbbmegyek azon. Az életem pedig megélem, és megtanulom, hogyan kell megvalósítanom a szeretetet és annak elfogadását!

Hamisítatlan Vakegérke írás! Szívesen olvasnék tőled egy szeretetkönyvet.

"Nem, ismétlem NEM vagyok csodálatos ember." - Ha nem is csodálatos > Normális !Ember!... csak nagy kár, hogy a mai világban kevés ilyen ember van.

[ Szerkesztve ]

http://www.youtube.com/watch?v=GVA20Wh0TY4&feature=channel

ABE és Majstor: Köszönöm szépen.

Lajti: Először is köszönöm véleményed.

A "zártak" világa érdekes. Számunkra sivár, számukra annál szinesebb. Kár, hogy antiszociális lakók is vannak.

Engem még megölelgetett anyám, nagyanyám. Ez már régóta nem divat. Már egy kiskamasz is cikinek tartaná, ha égetik a többiek előtt. Kéne pedig, hogy átérezze a szülő szeretetének melegét. Különben honnan a fenéből tanulna meg szeretni?

Nem hiszem, hogy összevesznénk, hacsak nem kimondottan az lenne a célod. Habár még akkor sem.
Mikor éleződik a helyzet, megkérdezem az illetőt, hogy mi baja. Fejtse ki. Elmondom én is a véleményem. Vagy sikerül békés mederben tartani az eszmecserét, vagy csak annyit mondok, hogy nem kívánom folytatni, köszönöm a türelmét. Ezzel el is hallgatok. Pár nap múltán önmagától szokott rendeződni minden.

"Maradj a fájdalmadban! Ez a legjobb dolog, amit tehetsz."
Ezt kifejthetnéd, hátha nekem is segít. Nagy szükségem volna rá.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

"Kár, hogy antiszociális lakók is vannak." Igen, sajnos ilyen is van.
"Engem még megölelgetett anyám, nagyanyám." Azt hiszem, nagyon szerencsésnek tarthatom magam, mert engem is Édesanyámmal még riportot is készítettek, mert annyira szerették a vendégei (büfés). Én akkor gondolkodtam el először, egy kicsit talán különleges. Nekem csak anyu volt, akit nagyon szeretek
"Különben honnan a fenéből tanulna meg szeretni?" Bizony másképp igen-igen nehezen megy csak, ha egyáltalán.
"Nem hiszem, hogy összevesznénk, mert..." Örülök, hogy ezt mondod, az okfejtésed/eszmefuttatásod alapján kapcsán azt hiszem, tényleg úgy történne, ez pedig jó!

Yash:
"mert elveszthettél vmit régen, amit nagyon szerettél", nem nem régen vesztettem el, hanem most, úgy két hónapja. De szerintem nem azért könnyeztem meg a mesét, hanem azért, mert szép, és mert mint írtam, még csak most tanulom (úgy igazándiból), hogyan is kell a szeretetet elfogadni. Ez pedig egyszerre felemelő és fájdalmas.

Yash és Vakegérke:
Én nem álld a fájdalmat-nak fordítottam, nem véletlenül. Az is lehet, rosszul emlékeztem, vagy csak rosszul írtam le, pl. "stay IN the pain". A beszélgetés után másvalaki is megerősített benne, jól értettem. Szóval, szerintem azért kell a fájdalmunkban maradni (nekem legalábbis), hogy megtanuljak érezni, s ne csak elhesegessem az érzelmeimet. Én ugyanis mindig azt tettem, mert nem tudtam mit kezdeni velük. Engem mindig érzékeny embernek mondtak, és talán tényleg az vagyok, csak ezzel nem tudtam mihez kezdeni (ezt apukámtól tanultam). Nekem ezért kell a fájdalmamban maradni, meg azért, hogy tudjam, merre is kell mennem, ez utat mutat. Persze, ez nagyon nehéz dolog, senki nem akarja önszántából, hogy fájjon neki valami (hacsak nem jó oka van rá, pl. valamiféle lelki feldolgozatlanságból fakadólag), mint írtam, én sem bírtam egyfolytában, egy idő után elmenekültem. De pont emiatt a fájdalomérzet miatt, olyan dolgokat tettem meg, amiket azelőtt soha nem mertem volna, vagy csak egyszerűen "a francnak van kedve hozzá, inkább játszok/tévézek, stb.". Kényelmesebb nem elmosogatni, kiteregetni, nem elmenni elintézni a régóta gyűlő papírokat, nem fogorvoshoz menni, nem rendet rakni. Aztán az ember miután megteszi mindazt, amit régóta halogat, sokkal jobban érzi magát. Mindig azt kell tenni, ami éppen a legnehezebb! Jah, persze ezt nem várom el senkitől, hiszen én magam sem tudom sokszor megtenni. De attól még tudom, ez az igazság.
Egy ismerősöm azt mondta,
-Örüljek neki, hogy fáj.
-Miért?
-Mert még van, ami fájjon.
-Ez ilyen nagy dolog?
-Igen. Sokaknak nincs már, ami fájjon.
Ez utóbbi számomra elképzelhetetlen. Nem lennék olyan ember helyében, aki nem érez, nem tud érezni.
Szóval azt mondom, fájjon csak, ezen keresztül elérheted, hogy még jobb ember légy, hogy rájöhess, mit kell még tanulnod, és meg tudd tanulni. A szeretet az élet egy alappillére, enélkül csak vegetálni lehet, és ezt csak az tudja, aki már legalább egyszer életében megélt. Sok közmondás létezik a világban, és szép lassan fedezem fel mélyebb értelmüket, pl.: "A jó pap is holtig tanul". Ez nem csak a világi tudományokra értendő, sőt, szerintem sokkal fontosabb ennél a valódi jelentése. Az csak egy plusz jó, hogy ezt sikerült egy olyan formába burkolni, hogy az ezt még nem felismerőknek is egy jó irányt mutasson. Ismerek egy nagyon kedves, sokat megélt idős nénit. Hívő katolikus, a következő mondat viszont nem igazán azt mutatta, amit (bocsánat mindenkitől, akit érint) az egyház megpróbál beerőszakolni az emberek fejébe. Egyszer megkérdeztem tőle ugyanis, hogy sikerült túlélnie a háborút. Teljesen magától értetődően, mondta, "tanultam belőle, úgy fogtam fel, int egy tanulási folyamatot". Nos, igen. Az egész életünk egy nagy tanulás.
A buddhisták szerint, ... de ezt majd legközelebb.
Nem tudom segítettem-e, hiszen ez az én történetem, az én életem, s nem biztos, hogy van benne közös momentum a Tiéddel, Vakegérke. De ha elmeséled, amit tudsz magadról, közösen talán előbbre is juthatunk.

Jó éjt mindenkinek!

Hát én megkönnyeztem rajta. Te nem vagy csodálatos, vagy hasonló. Csak szimplán egy normális EMBER vagy. A legtöbb ember (köztük én is) nem ennyire ember mint Te. Gratulálok!