Egy kolléga privátban érdeklődött a módszer részletei iránt, úgyhogy most itt is megosztom, amit neki válaszoltam (a hátlapot nem szedtem le):

Amikor fogkrémmel dörzsöltem, nekem is rosszabb lett, mert az csak még jobban tönkretette a bevonatot, de nem szedte le (vagyis nem sikáltam elég ideig). Akkor kerestem egy hatékonyabb polírozószert, ez volt a fémtisztító paszta. Rémes érzés volt azzal sikálni a lencsét (vattapálcikára tettem), de pillanatok alatt leszedte a bevonatot és az üveget persze nem tudta megsérteni. Vágj bele bátran.

Én körülragasztottam a lencsét Celluxszal, de a finom résekbe így is belement a paszta, azt macerás volt kitakarítani, de végül sikerült. Egy olyan kézikészüléket használtam, amivel a kabátról lehet leporolni a szöszöket. Ennek sűrűn, mereven egy irányban állnak a nagyon vékony sörtéi. Picit bepermeteztem ablaktisztító folyadékkal, és a száliránnyal szemben kefélgettem a réseket nagy türelemmel. Szemre szép, bár a makrókon látni, hogy még maradt azért...

A képeket pedig ebben a hsz-emben tettem közzé.

A középső képen (kinagyítva) jól látszik, hogy a lencsén van egy több tizedmilliméter vastag bevonat, amit a fémpolírozó paszta középen már leszedett, körben még látszanak a nyomai. A vattapálcika azért jó eszköz, mert polírozás közben lelapul és viszontlag pontosan lehet vele követni az üveg peremét, és viszonylag a sarkokba is be lehet nyúlni vele. Sajnos a finom rések megóvására nem tudtam jó módszert kitalálni, mert nagyon közel vannak az üveg széléhez, ezért kellett a "ruhakefés" fázis a végére.

A végeredmény egy tisztán, feketén ragyogó üveglap az optika előtt. A telóm azóta hihetetlen szép, kontrasztos képeket csinál, mintha letöröltem volna a párát a lencséről.

[ Szerkesztve ]

Ez vagyok én: https://sites.google.com/view/zsoltkaldos/home