Múlt század végi sztori, időnként előkerül közöttünk:

Haver haverját anno megbuktatták első osztályban, mert fészkelődött, forgolódott, folyton beszélgetett, de legfőképpen írástanulás, másolás helyett krix-kraxokat rajzolt a füzetébe, összességében komolytalanul viselkedett az órákon, bárhová is ültette a tanító. Szóval az osztálytársai mentek másodikba, ő újra elsőbe. Ahol az új tanító a figyelmességével, szakértelmével, kedvességével és türelmével felfedezte, hogy egyszerűen nem lát élesen a gyermek.

Konkrétan csak maszatokat a táblából, füzetből, könyvből, újságokból. Ezért képtelen volt bármit lemásolni, képtelen volt írni tanulni. Talán azt hihette, hogy valami játék részese, mint az óvódában.

Addig volt egy "világa" amiben nem kaptak hangsúlyt a betűk és a látott képek részletei, úgy is nődögélt. Járt-kelt mint egy félig vak, leginkább a füle és a többi érzékszerve által begyűjtött infók alapján működött, mert születése óta azt a tájékozodási módot szokta meg. A legtöbb dologhoz ügyetlen volt, de a szülei, nagyszülei kvázi rálegyintettek, melóztak, nem mélyedtek bele a képességei fejlesztésébe. Az első tanára offolta, aztán a második tanítója intézett neki megfelelő szemüveget és csoda történt. Kinyílt előtte a világ és nagyon gyorsan felzárkózott a tanulásban.

Esetenként a környezete figyelmén és türelmén múlik egy ember jövője.

[ Szerkesztve ]

https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...