Sikerüljön, én is ezt kívánom. A számok mit mutatnak a leszokást elnyújtók esetében? Ez nem pozitív vagy negatív életszemlélet vagy jóakarat vagy rosszakarat kérdése, nyilván építőleg gondoltam hozzászólni. De azok a csúnya számok...
Nincs itt semmi Nóra és kérlek ne is emlegesd, mert behánytatsz, csak megvívtam én is a magam csatáit és nem tölt el épp relaxációs nyugalommal, mikor valaki ezt megkérdőjelezi önmaga igazolására, láttam itt ennek csíráját most, azért hoztam fel ezt, mégha nem is konkrétan felém jött (asszem).

Bizony kurvakemény a leszokás időszaka - említette valaki, hogy ezt nem teszik hozzá a hirtelen letevők, mert akkor nem lenne olyan jó mesélni, dehogyisnem, hát ebben a részben lehetne a legtöbb rinya-potenciál.

(#41) wwenigma, oké, van ráció ebben a fokozatosságban, így, hogy kifejtetted (de ezt is bőven felülírja a gyengeség-erősség faktora). Lenézésről szó nincs! Sajnálatom fejezem ki, ha ilyet sugároztak a bevitt sorok. Fontosak a mini sikerélmények is, ami a lépcsőzetességgel jól megvalósítható, de ez egyben épp ugyanannyi hibalehetőség is. Miért? Á, már jól vagyok, igazán megengedhetek magamnak egy kis [B]jutalmat[/B], ami persze visszaesés. Jutalmazásról szól ez is. Egyszerű állatok vagyunk csak.

Hm. Inkább arról van szó, hogy önbecsapás ne legyen. Hogy helyén kezelődjön és látódjon minden. Akkor annyira félre már nem mehet emberi sors és környezete. Vagy ha mégis, pl. valamiben meg kell halni, akkor is sokkal elegánsabb az, ha valaki tisztában van mit tesz, mintha gyermek módjára ámít minden élőlényt, akit csak ér. Nem is annyira mellékszál ez, ha megnézzük mennyi minden elharapódzásához kínál alapot (és folytatást).

nincs szenvedés
A dohányzás időszakában is egész végig volt szenvedés, testileg. Érzőidegekkel nem rendelkező részeiben az embernek. Csak hát ami indirekt és nem fáj, az nem is létezik.

az bizony keményen fog kopkodni, mekkora barom volt amikor azt a buzrudat tolta.
Van ilyen is. Ez elsősorban időszak-, azaz élethelyzet-függő és tud hullámozni, akár nagyon is. Hiába távolodsz az utolsó szál időpontjától, az idő múlásával nem vagy egyre nagyobb biztonságban. Kényelmes ezt gondolni, de nincs így sajnos. Erre írtam, hogy teljesen nem lehet megszabadulni tőle, örökre benne marad az emberben, mert az agy az ilyen jutalmat bizony megjegyzi.

Legnagyobb biztonsági faktor egy önmegvalósító valami megtalálása és űzése. Sport, zene, akármi.