Javaslom, hogy próbáld meg elolvasni úgy amit írsz, hogy a hangsúlyba, amivel olvasod, erősen vidd bele a központozás szerepét. És persze fordítva, ahol felviszed a hangsúlyt, általában oda tegyél vesszőt (kivéve persze a kötelező helyeket, de abban a helyesírásellenőrző úgyis segíteni fog).

Hasonlítsd össze a tiéddel:

Igen már ki is találtam, hogy van egy kivénhedt tabletünk és előre megírom és ott azon fog menni és onnan könnyebb ha csak puskázni is..

Igen, már ki is találtam! Van egy kivénhedt tabletünk, arról fogom puskázni az előre megírt szövegkönyvet.

A te változatodban az egész nagyon zavaros. Zavarja a megértést az összevisszaság. Igen, már ki is találtam, hogy van egy kivénhedt tabletünk. ... A kivénhedt tablet adott volt az én értelmezésemben, nem kellett kitalálni. Ködössé teszi az ott és az onnan, hiába olvastam az előző hsz-t is, mindenképp újra el kelett olvasnom, hogy tudjam, miről van szó. Az onnan könnyebb esetén felmerül az is, hogy mi könnyebb? A "ha csak puskázni is" pedig már végképp káosz. A nem összetartozó mondatrészek nincsenek egymástól semmilyen módon megkülönböztetve. Ha beszédben ezt leutánzod, akkor gyakorlatilag hangalámondással, egy hangsúllyal kellene végigmondani. Nem akarok bántó lenni, de aki a tanárt említette, nem járt messze az igazságtól. Megítélésem szerint a jó minőségű tartalomgyártás egyik alappillére az érthető és helyes fogalmazás minden használt felületen.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István