Hirdetés

2022. szeptember 28., szerda

Gyorskeresés

Hozzászólások

(#4) TheLázs


TheLázs
csendes tag
LOGOUT blog

Izgágaság :)

24 Éves vagyok.

16 éves koromtól dolgoztam nyaranta egy kis helyi modell és játékboltban. A főnök kedvelt, és látta rajtam, hogy megfogom én a munkát ha kell. Mindig emelgette a fizetésemet apránként, de amúgy sem nagyon haytam volna ott, mert megvolt a jó hangulat, és a munka is kellemes volt. Kisebb szünetekkel (amikor szakmai gyakorlat volt, például csak fél nyarat voltam) 8 nyáron segítettem be. Talán a mostani lesz az első amikor már tényleg nem megyek, mert nem fér bele.

Voltam még gimiben 1 napot forgalmat számlálni. Kitettek a romatelep mellé egyszem magamban, csodálatos élmény volt.

Az első "szakmai gyakorlat" kezdeményem merő önsorsrontás volt. Elmentem egy élelmiszeripari üzembe, ami három betűs és folyékony dolgokat csinál. Itt egy rettenetes kisfőnököm volt - akiről úgy tudom, már nincs ott. Na nem baj, amikor ott voltam, akkor a segítséget nem adta meg, viszont a kellemetlenkedést igen. Amikor kijelentette, hogy mehetek vissza a sorra, vagy hagyjam ott őket, még ott az irodában beszéltem le Attilával, hogy másnaptól nála leszek ismét. Kevesebbet fizetett, de nagyon sokat megtanultam az emberekről. Kimondhatom, hogy egészen addig lenéztem azokat, akik "nem vitték sokra", és operátorként vagy gépkezelőként gályáztak. Na ott a munkatársak közül ők voltak magasan a leginkább emberek.

A második szakmai gyakorlatszerűségem az MTA-n volt. Ezt nem szeretném bővebben kivesézni, mert nem nagyon tekintek rá munkahelyként. Igazából mi ott a szakdolgozatunkat csináltuk, miközben nem kaptunk fizetést.

A harmadik gyakorlat - nyári munka, ami aztán belelógott a félévbe is, gyógyszercégnél volt. A leg-európaibb gyógyszermultiként is szokták emlegetni a szakmabeliek. Adatokat elemeztem, és próbáltam rájönni a szűk keresztmetszetre a gyártások során. Sajnos a munkám nagy része úgy telt, hogy "nem volt gazdája" annak amit csináltam, és így biztos vagyok benne, hogy nem a legnagyobb hatékonysággal haladtam. A diákbér 1100 forint alatt volt kicsivel egy órára (nettó), nem rossz. Ha nem lenne amit most csinálok, akkor nem hagytam volna ott. Sajnos a szervezettség nem az előnye ennek a helynek, és így könnyű lett volna fizetésért csak elégetni a napjaimat. Ezt a legközelebbi barátom aki később ugyanoda ment dolgozni, minden előzetes felvilágosítás nélkül is megerősítette.

A jelenlegi munkám egy közvetítői munka. Egy német cég megbízottjaként járkálok az országban beszállítók után. Én csinálom gyakran a műszaki rajzokat, és az anyagválasztást is, valamint árajánlatot kérek. A kész terméket néha én viszem Németországba. Ezt a munka engem egy szerencsés véletlennek köszönhetően talált meg. A főnök nagyon korrekt, egyáltalán nem nevelni akar, hanem együtt dolgozni. Nyitott az ötletek közös megvitatására, rugalmas a munkaidőt tekintve. Különösebben német viszonylatban nem nagyvonalú, hiszen keleti a cég, de ez a magyar helyzethez képest még mindig kimagasló. Ezt május-június környékén kezdtem el, és ment párhuzamosan minden mellett. Augusztusban előfordult, hogy körülbelül egyszerre kellett három munkahelyen megállnom a helyem. Novemberre az immunrendszerem összeszakadt, egy csomó lóvét félreraktam, és megesküdtem, hogy ilyet SOHA TÖBBÉ nem teszek. Most újult erővel megy az egyetem, mellette pedig a kinti meló, fékezett habzással, hogy ne legyen belőle gondom.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.