14 éve vezetek rendszeres jelleggel, nem túl sokat, eddig összesen 200K km-nél járhatok. Egyszer volt nekem is némileg hasonló akcióm, szerencsére nem csak én, az autó is megúszta.
Vácról mentem kifele Kosd irányába (ott felfelé megy az út, és elég kanyargós) a Seat Ibizánkkal. Egy kicsit gyorsabban mentem az ideálisnál (40-50 km/h körül lehet 100%-os biztonsággal autózni, 60 körül mehettem), ami még önmagában nem lett volna gond, de egyrészt kicsit nedves volt az út, másrészt annyira a szélen autóztam (keskeny az út, a szembejövők sokszor levágják kicsit a kanyarokat és átjönnek a sávunkba), hogy a jobb kerekek majdnem lementek az útról (a szélén töredezett az aszfalt, és éreztem hogy már azon fut a kerék).
Sajnos egy hirtelen kormányzással próbáltam korrigálni (kicsit balra rántottam a kormányt), ami azt eredményezte, hogy egyrészt a kocsi picit kidobta a farát jobbra, másrészt azonnal meg is tapadt, és elindult durván 10-11 óra irányába keresztbe, és az út túloldalán be a susnyásba (szerencsére csak kb. térdig érő fű volt azon az oldalon, egy pár méter széles sávban). Az egész pillanatok alatt játszódott le, jóformán megijedni sem volt időm.
Óriási szerencsémre nem jött senki szembe - csak pár másodperccel később, amikor már a túloldalt voltam (abban az időszakban nem volt túl forgalmas az az út: szerintem percek is elteltek, mire valaki arra tévedt, de akkor pont nem ez volt a helyzet). A Mondeós lelassított, majdnem megállt; jelezte hogy kérek-e segítséget, de intettem neki hogy nyugodtan menjen tovább. Hazafelé persze kijött rajtam a poszt-traumás stressz: kicsit remegett a kezem, de nem volt vészes.
Azóta jobban tartok a nedves úttól, és persze próbálok óvatosabban vezetni.
"Bonyolult kérdésre egyszerű választ keresni helyénvaló, de ritkán célravezető megoldás" (Wayne Chapman)