Jó volt olvasni a pozitív végkicsengésű történetet 
Örülök, hogy így javult neked, mert én is benne vagyok sajnos, 30 évesen, aktív sportolóként, bár ülőmunkával.
Nekem 25 évesen nyomódott ki először a porckorong, egy rossz emelés hatására. Gondoltam, nem bénázok tolatva az utánfutóval, hanem majd megemelem a hátuljánál fogva, és odébb rakom. Meg is volt, csak ahogy az emelés közben léptem oldalra, éreztem egy apró, belső nyomást a derekam környékén, és azonnal lezsibbadt a lábam combtól kisujjig.
Ebből viszonylag gyorsan - 2-3 hónap alatt - tünetmentesre felépültem. Sokat segítettek a karate edzések, amiket már 20 éve folyamatosan csinálok. (Itt jegyezném meg, hogy az a jó pár ezer fekvőtámasz, de főleg felülés amit edzésen végez az ember az évek alatt, az nagyon nem mindegy milyen technikával történik. A felülés helytelenül végezve 10 év alatt sérvet tud generálni szerintem. Fekvőtámasznál sem mindegy a derék helyzete, nem szabadna beesnie.) A sok rúgás és egyéb karate gyakorlat erősíti a hátizmokat, éreztem, hogy jót tesz a mozgás a hátamnak, derekamnak.
Szóval minden happy volt 5 évig, majd most 2020. novembere óta ismét covid van, edzések bezárva. Jött a tavasz, kerti munkák, új ház, új kert = sok meló. Éppen térkő szegélykövet pakoltam a kocsi csomagtartóba be és ki, hajolva, ahogy nem lenne szabad. Csak hát máshogy nem megy be az a rohadt kő, helyettem más nem csinálja meg, berakom meg kiveszem én. Nem is volt baj, egészen másnap reggelig, amikor ágyból kikelés után azonnal lezsibbadt a lábam. Na mondom, ez ismerős érzés, majd csak helyrejön ez is, volt már ilyen....
Csak aztán jött az izomgyulladás, bal fenék és hátsó comb úgy beállt, mint a kő, és úgy fájt, mintha le akarna szakadni. Egyedül fekvés közben enyhült a fájdalom, de állni 5 percig bírtam maximum. És a legijesztőbb ezután jött, hogy elgyengült a vádlim - nem tudtam lábujjhegyre állni, nem tudtam rendesen járni. Na ilyen még nem volt.. 2 hónap szenvedés jött, hogy majd jobb lesz, helyrejön, meggyógyul. Közben jön a gyerek, ultrahangra is elkísérem az asszonyt, igaz, hogy bottal járva, folyamatos vicsorral az arcomon, azt nézve, hol tudunk leülni 3 percenként...
Végigjártam én is az MR-től kezdve néhány kuruzslót és gyógytornászt is, míg végül eljutottam a Sportkórház mozgás rehab osztályára. 3 hét bennfekvés, és az általad is említett kezelések hatására újra visszatértem az életbe, és ezt csak az tudja mekkora szó, aki átélt már ilyet. Nem műtéttel, csak gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel, infúzióval, és a legfontosabb: TORNÁVAL újra emberré tettek. A tornát én is csinálom otthon, de van, hogy kimarad pár nap, olyankor jelez is az ideg a lábamban, hogy hékás, valami nem okés. Szóval folytatni kell, de ez a napi fél óra nem akkora ár, mint amit egy idegsebész mondott a műtétre: 1m Ft.
Sokan kérdezték tőlem, karatés tanítványaim is még az első sérvem idején, hogy oké, hogy fáj a lábam, de milyen érzés, hogyan fáj? Mint amikor megrúgják, vagy mint amikor elvágja magát az ember? Úgy tudtam nekik leírni, hogy olyan, mint amikor a fogad fáj. Csak mintha a sarkadban, vagy a lábujjadban lenne a fogad, és az egész odáig vezető ideg begyullad. Így már el tudták képzelni
Aztán kb. egy tucat alkalom után már éreztem hogy ez így k..va jó kezd lenni, megszűntek évtizedes rossz érzések a hátamban.
Megerősíted, hogy műtét után pár napig ágy? Bármi jön rád az ott történik?
