5 évesen már tevékenykedtem nagyszüleim birtokain, a kedvemért lett néhány konkrét fa (pl. madárcseresznye, füge, szeder), bogyós (ribizli, málna), de a fekete szőlőből is miattam lett több, mert kértem; és imádtam a fóliasátor alatt munkálkodni a 60 fokban.
A mustgyártásból is kivettem a részem, szedtem a szőlőt, tekertem a kart, itattam a kutyákat, a kakast...
Másrészt nem vagyok én se a kert maximális megrendszabályozása mellett, nagyon tetszett, amit Feketelaszlo írt. Mi is mindig hagytunk a kertben sok olyan részt, ahol a természet munkálkodhatott szabadon, még a gazt se nagyon piszkáltuk. (Aztán volt, hogy erdei szamócát szüretelhettünk!) Persze ma ez már nem ilyen egyszerű, mert a szomszéd ezért akár fel is jelenthet, illetve ha nem elég nagy a kert, akkor nekem se mindegy, mekkora terület marad kvázi gondozatlan.
Egész nap tudnék írni a vidéki élet szépségeiről. Így idősebben most egyedül attól tartok kicsit, hogy milyen lesz a szomszédság, illetve ezt hogyan minimalizálhatnám. Például volt már falu szélén nyaralónk gyerekkoromban, de 2 hetente jártunk le kábé, és mindig szétlopták a helyiek, ha nem is volt benne szinte semmi értékes. A tervem most az, hogy magaslati házat veszek majd egy olyan falu szélén, ahol a legközelebbi szomszéd is 80-100 méterre van. Szerencsére ismerek is ilyen helyeket már.

A panel tragédia, nem tudnám 15 percben se leírni, mennyire az. Perpill 1200 Ft alkalmanként a csótányirtás, de ez mindig csak tüneti kezelés, és egyes lakók miatt ez marad is így. Alul is, felül is hangoskodás van, és maradni is fog; cserébe -ha éppen olyanom van- én se fogom vissza magam, aztán felőlem jöhet is panaszkodni, de semmi értelme, mert ő is tudja, hogy én vagyok a csöndesebb így is, illetve bármikor tudok terhelő infókat osztani róla, de azt se lenne nehéz bizonyítani, hogy ocsmányul beszél a gyerekeivel ordítva majd' minden reggel. Stb.