És Kolundrum kolléga,
Eddig talán volt 3 év amiért azt mondom megérte elnem eddig, de lehet sosem lesz semmi hasonló ami akkor volt.
A düh sokszor szétfeszít, magam miatt is meg amiatt is, hogy végig kell néznem a többiek szenvedést maga tehetetlenül.
Amikor ötletelek, mindig ugyan ott kötünk ki, valami izmust plecsniiként kapok. Mi maradt?
Elvonulok az emberektől amennyire lehet, mert nem vagyunk egymásra jó hatással.
Ha rajtam múlott volna, sosem születek meg.
A humorom ami mentsváram mert a szarkazmussal elég jól el tudom fedni az érzéseim. Már ami maradt, most hogy felhoztátok azt a 3 évet gyászolom, ki tudja még meddig.
