8 éve vagyok a jelenlegi helyen.
Családi vállalkozás én voltam egyedül külsős az irodában, szerettem bejárni dolgozni, de tényleg. Ezt mindenki tudta rólam.
Pár éve felvettek egy ribancot (nem tudok rá finomabb jelzőt) üzletkötőnek. Szakmailag egy nulla, emberileg is egy nulla. Beképzelt hisztis picsa.
Ha itt lángolna mellettem arra nem venném a fáradtságot hogy lehugyozzam, hátha eloltja a tüzet.
Amióta idejött utálok bejárni, gyűlölök minden egyes percet amit bent kell töltenem és az is ott van (ráadásul mellettem ül). Idegesít a hangja, ahogy nyeldekli a vizet, a hisztije, ahogy baromságokat beszél, elég gyakran elképzelem hogy megfogom a fejét és beleverem a billentyűzetbe.
Alapvetően mindenkivel jól kijövök, de ez.....
Tudják is bent hogy rühellem a pofáját.
Ősszel költözik az iroda nagyobb helyre, mondtam a főnökasszonynak hogy külön szobát akarok, azt mondta rendben.
Jött egy ügyfél és amikor mondták neki hogy költözünk, mondta viccesen hogy végre lesz külön szobám, mondtam hogy nagyon remélem. A kisfőnök (az egyik) mondta hogy nem ott is egy légtérben leszünk ugyan így.
Felmentem a főnökasszonyhoz elmeséltem neki és mondtam hogy ha nem kapok külön szobát akkor elkezdek állást keresni.
Az a legviccesebb, hogy mindenkinek van vele valami baja, a háta mögött mindenki ugat rá de valahogy olyan jó szándékú a család hogy nem küldik el. A főnökasszony arra játszik hogy ez majd elmegy magától és megoldódik a probléma. Majd jól meglepődik amikor szólok neki hogy ennyi volt itt a pályafutásom.
Bocs, ezt ki kellett írnom magamból
"If in doubt, flat out!" Colin McRae