A profi vállalati droid szinten azok a kedves régi munkatársai vannak az embernek akik már magukénak érzik a vállalatot, és a főnöködeidnek hiszik magát, csak mert már 20 éve ottvannak a cégnél. Lehet, hogy csak egy csavartekegető egy 15 országban jelenlévő 200 000 főnyi alkalmazottal bíró cégnél, de teljes meggyőződéssel hiszi, hogy ha a maximumot nyújtja akkor ha nem is az egész cég, de legalább az 5000 fős magyar leányvállalat profitját nagyságrendekkel megnöveli. Természetesen tőled is a maximumot követeli, megmondja, mit hogy csinálj, leellenőrzi a munkádat még akkor is, ha téged esetleg rögtön 3 beosztásnyival feljebbre vettek fel. Ha nem teszel meg mindent a cég érdekében, vagy csak úgy véli, hogy nem teszel meg mindent, bemószerol mindenkinél, ezért muszáj a régi casio számológépet használnod, mert ha a mobilodon számolod ki, hogy 6*12+43, másnapra az egész főnökség úgy tudja tőle, hogy egész munkaidőben facebookozol. Mindezért ő legfeljebb bruttó 5000 forintnyi plusz juttatást kap év végén utalványokban, amiből még lejön 2000 forintnyi adó, de ő így is érzi, hogy fontos, megbecsült ember a cégnél. Sok ilyen öreg van nálunk. Bele se merek kondolni mi van ha én is ilyen leszek?

Egyébként a munkatársak fölösleges szopatásáról szó sem volt, csupán arról, hogy morálisan mennyire indokolható az, hogy az ember betegen túlórázik, azzal, hogy különben kitolna a munkatársaival. Szerintem így január-február tájékán nem olyan szokatlan az, hogy emberek dőlnek ki, hogy egy normális munkáltató ezzel ne tudna előre számolni, és neadj isten ha van rá mód 10-ből csak 9 munkát elvállalni, szerezni egy gyakornokot, kiosztani a munka egy részét alvállalkozónak vagy hasonló. Persze úgy nem jön annyi profit. Nekem tavalyelőtt azon is meglepődött a volt főnököm, hogy jön a karácsony. Láttam az arcán a gondterheltséget, ahogy számolta, hogy hogy végeztessen el velünk fejenként 168 órányi munkát 3 hét alatt.