... és ez így jó.

Pesten nőttem fel, Pesten lakom, szeretem Pestet. Pontosabban azt a részét, ahol élek. Az utcánk, és a környéken még néhány másik, egy-két háztömb erejéig még aszfaltozva sincsen. Kicsi pesti mesevilág. Emlékszem, régen sokszor kakasszóra ébredtem. Talán még ma is van az öreg Bartának (isten nyugosztalja Bartánét, olyan szépek voltak együtt) egynehány, de sajnos elszólít az oskola, Szombathelyre kell járnom. Kollégiumom egy büdös, koszos, forgalmas autóút mellett. Nem szeretem, emlékeztet a belvárosra...

Pesti vagyok. Köszönök a barátoknak, ismerősöknek (feltéve, ha nem babmulok el), pimasz vagyok (remélhetőleg a szó pajkosabbik értelmében), vigyorgok, mint a tejbetök, s teszek azért, hogy másokból is legalább egy mosolyt kicsaljak.

Pesti vagyok. Külvárosi pesti. Rákosszentmihályi pesti. Földút mellett lakó pesti. Mert a pestieknek is több fajtája van ám...

Általában véve jól érzem magam a falvakban, ahol leírás alapján Bánkhoz hasonló életet tapasztaltam. Csak az vele a problémám, hogy nem tudnék ott élni, mert nem tudnám megkeresni a rávalót. Pesti vagyok, annak előnyeivel és hátrányaival...

... és ez is így jó.