Ezzel egyetértek. Van olyan ember, akit nagyon szeretek, és épp ezért nagyon is féltek, ergo a félelem előtérbe kerül. De ha boldog vagyok, akkor nem félek. Az öröm az egy nagyon pozitív érzés, okozhatja a pillanatnyi, vagy folyamatos boldogság is.
De a témánál maradva, én úgy érzem, hogy mindenkinek más az egyénisége, akár az ujjlenyomatunk. Ismertem néhány ikret és elmondhatom, hogy még akik majmolták egymást, ők is merőben eltérő egyéniséget produkáltak, legalább annyira, mint két abszolut idegen ember.
Üdv:
Geller
