Szinte az egész életünk egy nagy színjáték! Valakit alakítunk, „akinek” az álarcát magunkra öltve „adjuk el magunkat”!

én saját magamat próbálom alakítani, hogy minél közelebb legyen a valósághoz => tehát: nem színészkedek... nem kell... annak kell színészkednie, az színészkedik, aki nem fogadja el saját magát és másnak akar mutatkozni, más akar lenni...
én meg vagyok elégedve magammal, van amit változtatnék magamom, mert én sem vagyok tökéletes (but I'm pretty f*ckin close )
épp ezért gondolkozom úgy, hogy bármit tettem, soha nem szabad arra gondolni, hogy mi lett volna ha... mit kellett volna másképp csinálni, mert ha másképp csináltam volna valamit, akkor lehet, hogy valami pozitív is megváltozott, vagy meg sem történt volna (ugye a Káoszelmélet szerint minden mindennel összefügg) és lehet, hogy máshogy formálódott volna a személyiségem, és most egy más ember írna ide (vagy egyáltalán nem is írnék ide)
röviden: aki elégedett magával, az valóban magát adja, és nem akar másnak látszódni... szerintem erre kell törekedni

[ Szerkesztve ]

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data