Az ember szembesül a médiából, utazásaiból, ha teheti, hogy a világon élő pár milliárd ember mennyiféle ételt fogyaszt és milyen kényszeres szokásrend határozza meg a táplálkozást ma, mikor a lehetőség adott a változatosságra, ami nem pénz kérdése.
Elborzadva látom, hogy a bevásárlóközpontok pénztárainál a sós zsíros szénhidrátokat, ízfokozókat vastagon tartalmazó chips hulladékokból milyen őrült mennyiséget karmolnak le a polcokról.
"Apuka bólogat, oké, persze hozhatod a sajtosat is... de kóla is kell, mert szomjas leszell"...
Ma egy élelmiszeráruház jó részében chips, cukros üdítők, édességek, kekszek, sörök, szeszek terpeszkednek. Mert azt iparilag fillérekből jól megkémiázva őrült mennyiségben lehet ontani és meg sem romlik.
Ezt a szemétszénhidrát dömpinget rakta rendbe, ellenpontozta nálam a keton diéta pár hónapja. Ráébreszt az étkezési tudatosságra, mint az egyensúly fontosságára, ha magasban sétálsz. Épp, mivel nem veszelytelen, megfotoltnak kell lenni. Aztán beépül az életrendedbe és az lesz az alap, amit hozzátett a hozott megszokásokhoz.
Nagymamám cukorbeteg volt és kiskoromban láttam, hogy lehet nagyon kevés szénhidráttal is ember módjára táplalkozni.
Ma eszem szénhidrátot de mértékkel. Sok zöldséget nem sovány hússal, halat. A szombaton letekertem egy hetvenest. Útközben betoltam két krémest. Jól esett.
Ezt a cikket is távlataiban kell nézni. Ez egy állomás. Senki nem fog élethossziglan ketózisban tobzódni. Kivétel a cicám.

Auratech Field Recording