Magam is tudományos alapon igyekszem táplálkozni, elsősorban teljesítményfokozó célból, mint hobbi testépítő és amatőr kerékpárversenyző. Számomra a ketogén diéta és a hozzá hasonló szélsőséges étrendek sosem voltak szimpatikusak. Már az olyan megszorításokat sem értem, hogy max 20g ch. Az 50 kg-os nőnek és a 150 kg-os férfinak is? De nem akarom kritizálni, inkább kitérnék arra, hogy szinte mindenki, aki fogyást tudott elérni, az étrendtől függően elhagyta a nasit, a cukrot, fehér mérgeket, átállt egy rendszerre, előre gondolkozva, nem csak ami és amikor eszébe jut. Ezen kívül sokan a sportra is odafigyeltek, így aztán számomra természetes, hogy a fogyás is működni fog. Ebből kifolyólag szvsz szükségtelen szélsőséges diétát választani az átlag ember számára. A húsipari termékeket meg nagyon óvatosan fogyasztanám, főleg az olcsó virslit és májkrémet, rengeteg műanyaggal vannak teletömve.

Az edzésre rátérve: a szakirodalom szerint állóképességi sportolóknál az edzettséggel arányosan változik a zsírok energiaként való felhasználása. De a zsírokat nagy mennyiségben csak bizonyos pulzustartományon belül használja a szervezet, ugyanis nehéz és lassú belőlük energiát nyerni a szénhidrátokhoz viszonyítva. Alacsony pulzus tartományon elhiszem, hogy ki lehet tekerni a világból, de egy intenzív edzés vagy verseny közben biztosnak gondolom, hogy még a Te szervezeted is keresné a ch-t, amit nem találva aztán hamar eléheznél. Egyesületben tekerünk, nekem az intenzív 100 km 1000 m szinttel 30-as átlaggal az, ami lehúzza nullára a vércukorszintemet (de napi ötször étkezem, tehát viszonylag kis tartalékkal is indulok el). Ezt el tudom kerülni kb 80 g szénhidrát elfogyasztásával edzés közben. Ha a teljesítményed növelése a cél, akkor ajánlom Tihanyi András Teljesítményfokozó sporttáplálkozás c. könyvét és a sportorvos.hu weboldalt.