Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • muszurkefal

    aktív tag

    válasz Kisgépkezelő #39 üzenetére

    Első iskolás éveimről hasonló emlékeim vannak. Panaszkodtak a tanárok, hogy X-ke unatkozik magyar órán olvasáskor. Hát nyilván, mert azokat a másfél oldalas kis tartalmatlan, seminyő meséket már óvodás koromban túlnőttem. Otthon meg esti mese címen szerintem nem volt olyan könyv, ami 100 oldalnál rövidebb. Nyilván részletekben. És nem ilyen Robinson Crusoe, hanem szépirodalom. Ha jól emlékszem 5 évesen fejből tudtam az A helység kalapácsa című művet. Meg a János vitézt. Végig. Meg még sok egyebet.

    Ötödikben 12 évesen Churchill életrajzát olvastam a pad alatt órákon, ami olyan vastag volt, mint az 5. Harry Potter kb.

    Témához: szerencsémre édesanyám védőnő, ezért eléggé képben volt a meghatározó első évekről. Meg amikor én óvodás korú voltam, akkor még voltak tényleg szakemberek, pedig kis falusi óvodába jártam. All hail Nyuszi csoport!

    [ Szerkesztve ]

  • Huntszy

    tag

    válasz Kisgépkezelő #39 üzenetére

    Ez messze vezet. Régi problémája a közoktatásnak, hogy nem tud mit kezdeni az átlagtól eltérőkkel. Ez mindkét irányba igaz.
    Aki lemarad, leszakad annak a hátránya csak évről évre nő mert ha bármi miatt nem tanult meg rendesen összeadni, szorozni akkor nem fog állni az osztály miatta mikor már a henger felületét kéne venni.
    Ugyan így ha már tudod amit tanítanak akkor nem fognak neked külön tanulnivalót adni és szétunod magad ami szintén hátrányos ("jobb" esetben talán amíg az osztály megold 3 feladatot te kapsz 12-t de az se igazán köt le mert nem újat tanulsz csak szétismétled ugyan azt).
    Ehhez nem kell oviban megtanulni olvasni/írni. Elég az ha van érzéked valamihez. Jómagam az osztályátlagnál jobban vágtam a programozást anno pedig nem tanultam előre, ugyan úgy középsuli első évében, szeptemberben találkoztam a dologgal először mint mindenki. Novemberre megvolt a teljes évre az anyag a fejemben, utána júniusig csak malmoztam órákon. Később magam kerestem versenyeket amin indulhatnék a tárgyból de egyik szaktanárom (volt több is később) sem vállalt, hogy felkészítene rá így a fél sulit fel kellett túrnom mire egy tanár elvállalta, hogy "felkészít". Elkérte nekem a gépterem kulcsát d.u h tudjak gyakorolni mert koliban nem volt lehetőségem gép elé kerülni (nem engedte meg a családi budhet a laptopot).

    Az ilyen esetekkel sajnos a jelenlegi közoktatás nem tud igazán mit kezdeni. Nagy szerencsével ki lehet fogni olyan pedagógusokat akik foglalkoznak az emberrel (akár mert nehézségei/lemaradásai vannak, akár mert megvan a tehetsége hozzá és többet is ki tudna hozni magából mint a tananyagi minimum). Ha nincs szerencse akkor meg marad a remény, hogy a szülők otthon felismerik a problémát és van lehetőségük arra, hogy megoldják (magántanár, másik suli stb.).

Új hozzászólás Aktív témák