Szóról szóra így van ahogy írtad.
Ha műszaki érdeklődésű az ember, akkor ne programozni tanuljon, (erre majd kitérek), hanem fizikailag alkotni. Így lesz belőle keresett, gyakorlati szakember. Hálistennek már az a trend, hogy nem azt nézik, hogy kinek miről van papírja hanem azt, hogy mennyire képes problémákat megoldani, akár idegen szakterületen is.
Magam is műszerész vagyok, pályaelhagyó. Viszont ez a végzettség nagyon jó segítséget nyújt a gyártási folyamatok megértéséhez, javításához, optimalizálásához. És ez a fontos az iparban, nem az integrál derivál.
Majd el felejtettem, a programozásról: Habár régen nagyon menő szakma volt, manapság ezeket a feladatokat kiadják szépen az indiaiaknak, akik ebben a világ legjobbjai, ráadásúl kb. tized annyi költségbe fáj egy cégnek kiszervezni ezt a feladatkört, mint foglalkoztani főállásban egy programozót.
Mindezeken felűl én igen hasznosnak tartom, ha férfiember ki tudd vésni egy kábelt ha kell, visza tuddja glettelni, meg tuddja csiszolni, majd le is tuddja festeni az egészet. Ezen felűl nem árt, ha ki tud ásni egy gödröt, megtanul réz csövet forrasztani, stb... szal ilyen alap dolgokkal képben van. Régebben hallottam, hogy az emberek 80%-a egy csavart nem tud behajtani. Előszőr azt hittem hogy ez vicc, de sajnos nagyon nem az. Iszonyat kereslet van a normális kézügyességű/gondolkodású emberre manapság. Biztosan tudom, ha mostani melóm valamilyen okból megszünne, akkor életem végéig igen király módon megélnék abból, ha csak az apróbb javításokat csinálnék meg másoknak a környéken. Ha meg komplett lakásfelujítást vállalnék, akkor meg iszonyat király módon.
És a topic nyitójának egy tanács: Szakember legyél ne menáger.
Ami nem számít, az nem érdekel