"Manapság szokás azzal jönni, hogy ő nem hagyja szarban a hazáját, mert ő magyar. Gratulálok neki, ez még nem jelenti azt, hogy másnak egy 40-50 nm lakás az álma, 10 évnél régebbi autóval, és évek múltán is 80 ezres fizetéssel, és 20x végig kell rágnia hogy tud e vállalni egyáltalán gyereket vagy sem..."

Megint közbe kell, hogy sóljak, az ország cserbenhagyása =/= kiutazás külföldre. Mint írtam, valszeg én is ki fogok pár évre, ha nem többre, egyrészt nyelvtanulás, másrészt pénz miatt. De mint korábban írtam, Széchenyi is többet volt külföldön, mint itthon, és mégis...

Egyébként mi 100 m2-es házban lakunk (de csak mert a fölső +100 m2 és +tetőtér még nincs befejezve), 1500 m2 telekkel, a falon neobarokk képek és tükrök lógnak (másik kép ugyanerről a sarokról), megeszünk egy-három naponta egy 5000 forint/kg-os, amúgy 2 kilós sajtot egy rakat más dologgal együtt (ez itt én kajám ált., mondjuk itt épp nincs sajt, és több zöldség sem fért el a tálcán, de hát szedni kell még hozzá), és degeszre tömjük magunkat mindenféle tejtermékekkel, többszázezer forintnyi értékben. Amúgy a legszegényebbek közé tartozunk, öt gyerekre csp meg egyetemi szoctám+amit apám küld tartásdíjként, ami meg elég random összeg, de legalábbis kevés. Szóval nem azt mondom, hogy hűdejó nekünk, de elkeseredni meg ördögöt kiáltani nem kell. Az adósság más kérdés, nekünk nincs, sőt, nekünk tartoznak... nem szabad engedni és hagyni begyűrűzni.

[ Szerkesztve ]