A kérdés jó! A válasz az, hogy csak sok dobozzal van meg a térhatás. Sok filmet nézek, szeretem, ha körülölel a hang. Igazán izgalmas, amikor előtted békésen legelészik egy dínó, hátulról meg váratlanul felbömböl egy t- rex és lerohanja. Igaz, hogy ilyenkor a szívbaj kerülget, de mégis jó.
Abban igazad van, hogy egy jó sztereó rendszernek zeneileg nem kell háttérsugárzó, de filmnél van értelme. A színpadkép csak akkor érvényesül, ha olyan zenét hallgatsz, amit színpadon adnak elő.
Ilyenek ugye az operák, a könnyű és komolyzenei koncertek. Viszont a fene az ízlésemet, igazán ritkán hallgatok ilyesmit. Azért törekszem az élethű hangzásra. Az erősítő úgy van beállítva, hogy csak akkor szóljon a hátsó hangfalpár, ha van is keverve hozzá csatorna. Sima sztereónál meg sem mukkannak.
Az pedig, hogy éppen melyik hangfal jó, melyik nem, szintén egyéni ízlés kérdése. A háromutas rendszer valóban bonyolultabb felépítésű, mint egy hagyományos kétutas kivitel, nagyobb a jelveszteség, könnyű belőle rosszat csinálni, de ha mégis sikerül, elképesztően tud muzsikálni.
Kár lenne azt kijelenteni, hogy x márka rossz, y márka jó. Nem ilyen egyszerű sajnos, mindegyikből van jobb is, rosszabb is. Nem mindegy az sem, mihez hasonlítunk. Mert például az Onkyo tényleg rossz, ha egy Sonus Faberhez hasonlítom. Viszont egy Salhoz képest meg tök jó.