Ha megveszed a villát és a birtokot, akkor kb el is fogyott a nyereményed, és onnantól tovább főhet a fejed hogy miből fizeted a kurvanagy villa és birtok számláit és hamarosan a vagyonadóját, szóval a problémák, bár kicsit más szinten, kiegyenlítődnek.

Különben azt hiszem, tudnám kezelni a problémát (bár nyilván mindenki ezt gondolja magáról), de csak azért, mert az igényeim a jelenlegi -finoman szólva moderált- szintemen sincsenek elszállva. Sosem éreztem erős késztetést nagy villára meg tucatnyi sportautóra. Legfeljebb 2-3 teljesen szolid járgányom lenne (egy mindennapi megbízható kényelmes, egy kis sportos, és egy valami szép vintage -ami akár egy bogár kabrió is lehet), és két motorom (egy kényelmes, modern túragép, és egy klasszikus régi angol stílusú, oldalkocsival). A házam is inkább csak egy kicsike, helyrepofozott vidéki kisnemesi kúria volna, inkább a birtok lenne relatíve nagyobbacska, mert mindig is vágytam egy gyönyörű, hatalmas kertre, amiből nem is látni a szomszédokat. Pesten sem kéne villa, simán megelégednék egy tényleg jó helyen lévő kis lakással. Ehhez nem is kellenének millárdok, elég volna mérsékelten (legfeljebb közepesen) gazdagnak lennem hozzá, és simán kompatibilis volna jelenlegi -közel sem milliárdosokból álló- társadalmi kapcsolataimmal is.

''Alapjáraton kevés barátom van, őket nyilván valamelyes ''fölemenlném'' anyagilag,''

Ez elég könnyen hangzik, de szerintem sokszor nem sikerülne. Hiába a vegytiszta jó szándék, én biztos nem fogadnék el senkitől komolyabb összeget, nem érezném jól magam egész életemben lekötelezve, azzal a tudattal hogy valaki ajándékából élek úgy ahogy élek.

[Szerkesztve]