Nagyrészt igazad van, nem törődünk másokkal. Viszont ott van a félelem is bizonyos esetekben, hogy ne keveredjünk bele semmibe. Bár ez lehet hogy nem is teljesen félelem, hanem lustaság is. Mondjuk részegekhez senki se mer nagyon nyúlni, de sajnos részegnek nézhetnek olyat is, aki simán, mindenféle segédanyag nélkül lett rosszul.

[Szerkesztve]

részeg emberrel apu járt úgy, hogy a szeme láttára borult be bicajostól az útszéli árokba, és segíteni akart neki kimászni. erre a koma nekitámadt, hogy biztos ki akarja rabolni, és az egész családfánkat elküldte melegebb éghajlatokra...
így segítsen az ember. az volt az utolsó eset.

gyakorlat teszi a mestert...tönkre...

Van akit a pia agresszívvá tesz.

Arra gondoltál már, hogy egy cukorbeteg is ugyanazokat a tüneteket produkálja mint az ittasok? Szóval nem szabad senki mellett sem elmenni. Abba még nem halt bele senki, hogy csúnyákat mondtak rá. Egy részeg ember pedig annyira nem képes koordinálni a mozgását hogy komoly veszélyt jelentsen egy józan egészséges férfira. Szerintem.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

itt egy helyileg ''ismert'' személyről volt szó. csak jót akart vele tenni. kár volt...

gyakorlat teszi a mestert...tönkre...

Irni akartam, de aztan meggondoltam, megsem irom le amit akartam.

Minden élő megöregszik, minden tulajdon elenyészik...

Erre akartam írni valami beszólást, de inkább mégsem írom le, hogy ne szemeteljük tele a topicot mindenféle hülyeséggel

nekem olyan volt, hogya wagonr+-al megáltam átengedtem a mamit aki a felezővonalnál ugy gondolta, nem megy tovább mindenki dudál mami marad ,én kiszállok elakadásjelző mindenjácik. erre a mögötte lező 4-5 kocsi közül egy sötétített audi a6 nem régebbi 3 évesnél a mega 3 literes dízel 200lóvával kivág a sorból és majd elütött. mami átmegy boldogan. és mikor szálnék vissza a kocsiba a mögöttem levő kocsisornak, a középső ujjam a magasba emeltem és mentem tovább. Na de gyerekek hol a szeretet tirpák magyarok

Csak a cabriozás ad erőt és mindent elsöprő lendületet

Az utolsó két szót kár volt odatenni a hozzászólás végére. Szerintem.

A gond csak, hogy nagyon egocentrikus lett a világ. Tudom, hogy ez közhely, de tényleg majdnem mindenki csak magával törődik.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Sajnos némi igaz van abban a 2 szóban. Mivel elkeseredett a nép, így elég neki a maga baja (elég tudat alatt is) és ez teszi ezzé. Menj ki külföldre, ott nem látsz ilyet franciaországon kívűl, ott el vannak szállva.

''három a kettő tizen''

A pszichológiában ismeretes a felelősségmegoszlás elve, azaz minél több ember lát egy balesetet, égő házat, stb... annál többen állnak majd és bámulnak, arra várva hogy a másik majd segít. Később persze senkinek nem lesz bűntudata, mivel a ''másik sem segített, én miért tegyem'' gondolatok kerengenek majd a fejükben.


Egyszer a mozgólépcső bekapta egy csávó szandálját, és gyakorlatilag derékszögben behajlította a bokáját. Hatalmas üvöltés, mindenki csak bámul, majd megy a dolgára. Egyetlen baromnak sem jutott eszébe megnyomni a vészmegállítót, kivétel nekem persze. Lett is nagy bámészkodás hirtelen, meg kérdezgették lent a nyugdíjasok, hogy mégis hogy képzelem ezt, és ki vagyok én. Visszaszóltam nekik, hogy ez nem az ecseri piac, mégsem haragszom magukra, tudom hogy csak a korukat próbálják utolérni a folyamatos magyarázással. Lett is nagy csend.
A másik, utazom a tömött volánbuszon, erre a jófajta külföldi ''semmit nem tudok'' csajok felszállnak, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve beülnek közvetlen az ajtó elé. Mondanom sem kell, az egyik lábát alaposan odavágta az ajtó, és beszorította a lépcső meg a záródó üveglap közé. A fentihez hasonló üvöltözés, sirdogálás következett, mindenki bámult mint a frissen átadott bejárati ajtóra. Erre bátorkodtam megszólalni, hogy ''legyenek olyan szívesek és basszák meg, szóljanak már a pilótának, hogy csukja be az ajtót!''...


Micsoda egy kretén oda nem figyelő népség vagyunk waz!

D4rkm4n mennyire igazad van. Épp mostanában törtem a fejem azon, hogy kéne írni egy cikket a társadalmunkat eluraló önzésről. A legrosszabb, hogy az egész média, a reklámpiac arról szól, hogy megpróbálják minél jobban felébreszteni az emberben az önzést.

''Törődj magaddal''
''Élj úgy mint egy férfi''
''Vezesd rá őket''
''Mert megérdemled''
''Személyre szabott hitel/díjcsomag/anyámkínja...''
stb, stb...

A lényeg, hogy minden azt sugalja, hogy csak magaddal törődj. Ezt nagyon szépen meg lehet figyelni a metrón, buszon, hiszen szó szerint senki sem szokta átadni a helyét az időseknek. Ez az én gyerekkoromban elő sem fordulhatott.

Az egyik legdurvább reklám szerintem az McD (vagy BK?) reklám, ahol elmegy a bartánő, a csávó rögtön két nővel bújik ágyba (a hamburger már csak mellékesnek tűnik). De ugyanilyenek az Axe reklámok is, ott csak az számít, hogy elcsábítsd a nőket (persze minek hűnek maradni).

Szóval én az összes reklámcéget lecsuknám, mert sokkal rosszabbá teszik a világot.

***

#11 & # 12:

Szerintem együttes hatása van valóban a médiából befolyó hatásoknak és a neveltetésnek. Egy kicsit talán rá tudok cáfolni arra, amit Nyávogi mondott, mert én is csak mutatóba láttam a szüleimet kiskoromban, annyit robotoltak, s ennek ellenére valami belső kényszert érzek, hogy ne menjek el az árokban fetrengő mellett.

Talán az iskolai közösség is hozzájárul a dolgokhoz, valamint az erkölcsi és kultúrális műveltség. Félreértés ne essék, egyáltalán nem szeretném fényezni magam!

Két aranyos történet ami kimaradt a fenti összeállításból:

Darkmannak eltörött a bokája, de mivel a kórházban egészséges emberek használták a liftet, fél lábon ugrálva kellett felmennem az első emeleten lévő röntgenzőbe.

Nagyon idős néni cipeli a szatyrait a zebrán, s már villogott a lámpa mikor lelépett az úttestre. Gondoltam naívan, majd megyek segítek neki a szatyrokat vinni, hogy hamarabb átérjen. Persze mit kaptam? ''Hozzá ne merj nyúlni a táskámhoz tolvajfajtat! Büdös suhanc!''

Hungarian behavour is the best.

[Szerkesztve]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Persze, én sem gondolom, hogy csak a reklám tehet róla. Viszont kétségtelen, hogy nem segít önzetlennek lenni.

***

A részeg ott dögöljön meg, ahol van. A többiben igazad van. Illetve a ruhakupacról ránézésre nem lehetett megállapítani, ki az, lehetett volna egy idős ember vagy egy cukorbeteg, szóval ebben is igazad van. De ha kiderül róla, hogy csak egy részeg, hát hagyom ott, ahova magától jutott.

Hát mi legutóbb mikor részeget ráncigáltuk ki az árokból, lehet hogy többet ártottunk neki, mint használtunk. Ugyanis simán felpattant a biciklire és elkezett menni a maga útján az egész sávban össze-vissza kacskaringózva. Kíváncsi vagyok, hogy hazaért-e...
Másik eset.: megyünk autóval, a részeg öregember az út szélén fekszik, persze úgy, hogy félig belóg az úttestre. Persze senki nem ráncigálta volna addig be, amig mi meg nem állunk mellette, hogy megnézzük mi van vele (ugye az autóból még nem látni, hogy mi van, csak annyit, hogy valaki ott van kiterülve).

Van itt egy furcsa ellentmondás, mert minél többen vannak egy adott helyszínen, annál jobban megoszlik a felelősség. ("miért pont én segítsek, vannak itt még jópáran!" - hozzáállás) Kíváncsi lennék, hogy olyan szituban, ahol nincs más ember a láthatáron, aki cselekedhetne, vajon nagyobb-e a hajlandóság a segítségre? Én arra tippelnék, hogy igen, aztán lehet, hogy naív vagyok...

Két szóban elmondhatom, amit az életről megtanultam: megy tovább (Robert Frost)

Előfordult már, hogy egy pénztáros egy ezressel többet adott vissza. Jól jött volna az a pénz, de nem volt szívem megszivatni szegényt, így, amikor az utcán utánaszámoltam, visszamentem, és szóltam, hogy többet adott vissza egy ezressel, a kezébe nyomtam, rávigyorogtam, és már mentem is ki.

A szemében a hála, meghatódás és a zavarodottság egyvelegét lehetett látni. De jó érzés volt.

Nemrégiben, amikor mentem haza, láttam, hogy valaki próbálja bevackolni magát egy kapualjba, és kényelmesen elfeküdni. A biciklije meg ott hevert az úttesten. Lévén 10-15 méterre volt a házunktól, az útszakasz meg nem olyan forgalmas, előbb otthon leraktam a cuccaimat, aztán mentem vissza, hogy megnézzem, tudok-e valamit segíteni. Odamentem, akkor már kászálódott fel a delikvens, épp támasztgatta a kerítést. Megkérdeztem, tudok-e segíteni. A válasz egy egyszerű "nem" volt. Azért még megkérdeztem, hogy biztos nem tudnék-e. Mondta, hogy nem, nem, elboldogul. Mondtam, hogy jó, akkor most megyek. Mikor elindultam, még utánam szólt, hogy "Köszönöm, uram!"

Nem olyan fájdalmas dolog ám segíteni, vagy csak szimplán felkínálni a segítségünket. Ha van rá kapacitásunk, pár perc alatt tehetünk valami olyat, ami nekünk semmiség ugyan, másnak viszont rengeteget jelent. És ilyenkor nem játszik az, hogy a másik milyen ember, mert az esetek többségében tényleg hálásak. Amikor meg rámordulnak arra, aki segítő kezet nyújt, akkor kénytelenek vagyunk belátni - sajnos tényleg van olyan, akit megkárosítottak segítségnyújtás címén. De szerintem ennek ellenére nem érdemes mindenki mellett elmenni. Engem például boldoggá tud tenni az, ha valaki tényleg szívből mond annyit, hogy "köszönöm", vagy akár csak egy pillanatra is mosolyog.
Arról meg már ne is beszéljünk, amikor hálából meghívják valamire az embert (volt már ilyen esetem is).

[ Szerkesztve ]