a sugárkezeléshez pár szót: az erre használt sugárzásban nincs töltött részecske (valaki emlegetett ionágyút(?), hát nem), ezért gyakorlatilag nem lehet irányítani, csak árnyékolni, amitől viszont az intenzitás megy a levesbe. Sajnos ez van.
Jól irányítható töltött részecske-sugárzást nem lehet használni, mert már a levegő nagyon hatékonyan elnyeli, élő szövet sűrűségű dolgok meg pláne. Egyszerűen el se jutna a célterületig. A katódsugárcsövekben (amiben elektronok röpködnek) sem véletlenül van vákum.
A kollega fentebb jól írta, a besugárzás folyamán keletkező reaktív gyökök mindent megtámadnak (zárójelben ez nem feltétlenül oxidáció), de a DNS károsodása az, ami először eléri azt a szintet, amit a sejt már nem tud kezelni. A sugárzás nagy szórását némileg ellensúlyozza, hogy a gyorsan osztódó sejtek a génkészlet sokkal nagyobb hányadára vannak ráutalva, mint a nem osztódó, specializált, normál szöveti sejtek. Ennél fogva jóval érzékenyebbek is a DNS-t károsító hatásokra. Viszont a szervezet bizonyos helyein felnőtt korban is intenzív sejtosztódás zajlik (erősen igénybe vett hámok, here, csontvelő), amik ilyenkor szintén alaposan megkapják a magukét.
Az érintetteknek azt üzenem, hogy legyenek kemények. A széthullás legapróbb jelét se engedjék meg maguknak.

szilva