az ember akkor fejleszti ki magának a rákot, amikor az élete egy vagy több nagyon fontos területén abbahagyta dolgok megalkotását a jövő számára.
Érdekes, bár furán hangzik, főleg mikor gyerekek tegyük fel rákosak, ők mit adtak fel? Ez így szerintem butaság .

Abban egyetértek, hogy nagy szerepe van a hozzáállásnak, kedélyállapotnak a betegségek gyógyulásában.

Batman: A véleményem, pontosabban ami eszembe jutott olvasva az írást mostohanagyapám volt, aki rákban halt meg. A betegségnek egy ideig szinte semmi nyoma nem volt. Mindig is csodáltam, tele volt energiával, nyugdíjasként is dolgozott, mert nem volt képes arra, hogy otthon üljön és olvasgasson. Még ismerőseim is mondták, hogy miylen fiatalos, energiával teli, mert mindig látják, meg erre-arra a városban.
Viszont miután elkezdödtek a kezelések és súlyosodott a dolog, az nagyon rossz volt látni. És amennyire éreztem neki is rettenetes volt. Nem akarom túl sokat fejtegetni, de rengeteget szenvedett, senkinek nem kívánám ezt.
Félelmetes, hogy egy teljesen egészséges embert, hogy leépít ez a betegség.
Viszont annyi ereje volt, hogy addig kitartott, míg meg nem született az unokája, sokáig ez tartotta benne a lelket szerintem.

Őrülök viszont, hogy olvasva az írásod pozitívan állsz a dolgokhoz. Mint feljebb írtam ez szvsz fontos! A legjobbakat kívánom és hogy küzdj!

Üdv PazsitZ!

- http://pazsitz.hu -