Nem rossz írás, ám egy kicsit úgyfest, mintha még nem nagyon jártál volna Magyarországon kívül máshol.Kicsit elfogultan írsz londonról szerintem...Ne feledd hogy itt még javába dúlt a kommunizmus, amikor odakinn már az új európa épült..20 év lemaradásunk simán van.

Tény, hogy kicsit elfogult vagyok, de nem csak Angliában jártam. Az írásnak az akart a lényege lenni, hogy nagyon sok minden múlik rajtunk, a hozzáállásunkon. Van persze, amiről nem tehetünk, pl az anyagi helyzet, és az sokat ront az emberek hangulatán. Lehet, hogy nem érződött az íráson, de az apróságokat akartam hangsúlyozni. Pl.a kutyák utáni takarítás, az egymás iránti tolerancia, stb... És ez nem a kommunizmus miatt van. Van persze, amit annak köszönhetünk, de ez már szerintem nem ide való.

www.ikeakonyha.hu

Pedig több van a kommunizmus rovásán, mint hinnéd...

***

Nekem is hasonló, kellemes tapasztalataim vannak Angliából, és konkrétan Londonból is.
Mi először 1983-ban voltunk kint. Csak néhány villanásnyi emlékképemet idézem föl:
Legelső sokkoló élményem a ''kompnál'' az officer csillogó fekete lakkcipője és frissen vasalt uniformisa volt.

Az emberek velünk is mindenütt nagyon kedvesek voltak. Pl. mivel kicsit korábban érkeztünk meg a barátainkhoz, --akik London peremkerületében laktak --mint ahogy a munkából ők hazaértek, ezért a környéken sétálgattunk addig. A ''kutyasétáltatók'' ránkköszöntek és beszédbe elegyedtek velünk ( természetesen előre köszöntek!! )

Valaki az ablakából észrevette rajtunk, hogy külföldiek vagyunk és beinvitált a lakásába és étellel, itallal kínált teljesen vadidegenként!! Majd csak jóval később derült ki a beszélgetésünk folyamán, hogy jól ismerik a barátainkat, sőt össze is szoktak járni.

A belvárosi tisztaság nekem is szemetszúrt. Annyira tiszták a parkok, hogy az emberek öltönyben hanyatt heverednek a napsütésben, --ami valóban ritka élvezet Londonban a szinte állandósult, hírhedt ''londoni fog'' miatt.

Sok családban a nők otthon maradnak, vagyis csak a férj keresi meg a család betevőjét. Így a családok többségében nagyon harmonikus, békés, idilli (''bibliai'') életet élnek. ( A Biblia ui azt mondja, hogy '' Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.'')
Én ebben is látom az angol elegancia egyik titkát. Férjemet annyira földobta a családokról szerzett ottani új tapasztalat, hogy hazajövetelünk után én is föláldoztam a munkámat a család oltárán -- tíz éves tanári gyakorlattal a hátam mögött De soha nem bántam meg ezt a lépés(ünke)t..a gyerekeimről és férjemről nem is beszélve. Addig alig tudtam főzni, azután teljesen a családra koncentráltam, és mindent a férjem és a gyerekeim jobb jövője érdekében tettem.
Az első legjobb, legszebb szakácskönyvemet is Londonból kaptam.



[Szerkesztve]

IN GOD WE TRUST!

sok viselkedes/cselekedet nem fugg ossze az anyagiakkal, persze az elmult evtizedek hatasa sem elhanyagolhato, de ami hianyzik: az akarat; hogy igenis valtoztatni akarunk magunkon. (ha 100emberbol 99 felszedi a kutyasz*rt a foldrol, akkor mar az egynek cikis lesz vagy raszolnak, ha otthagyja)

''Pedig több van a kommunizmus rovásán, mint hinnéd...''

Ahogy mondod. Az idegesítő hozzáállás pl. éppen.

A buszos példa érdekes amúgy - én általában még direkte morcos fejet vágok tömegközlekedési eszközökön, úgy jobban passzol a látszólagos hangulatom a nekromanta imázsomhoz.

Nelem a hosszú távú terveim között szerepel, hogy ott éljek egy jópár évet a családommal, egyrészt amiatt, amit írtál /mert ott egy keresetből el lehet tartani a családot/ másrészt pedig azért, mert nem akarom a 20-as éveim maradékát és a 30-as 40-es éveimet azzal tölteni, hogy szerezzek egy 40m2-es lyukat, és a gyerekemnek se tudjak segíteni elkezdeni az életet, mert itthon sajnos ez vár...

www.ikeakonyha.hu

A kommunizmusról csak azért nem akartam/akarok hosszan írni, mert nagyon megosztott sajnos az ország, és mindenhol nagy viták, és ellenségeskedés alakul ki az ilyen témákban....

www.ikeakonyha.hu

mert nem akarom a 20-as éveim maradékát és a 30-as 40-es éveimet azzal tölteni, hogy szerezzek egy 40m2-es lyukat, és a gyerekemnek se tudjak segíteni elkezdeni az életet, mert itthon sajnos ez vár...

Azért hacsak nem esel bele abab a 3 millió létminimumos emberkébe, nem olyan nehéz kicsit jobbat is összeszedni.

Viszont én is úgy gondolom, hogy külföldön könnyebb. Én külföldről szándékozom pénzt keresni, de idővel, ha tehetem, itthon akarok villát éppíttetni. Vagy kastélyt, nemtom egyelőre, mire fog telleni... Az országnak is az a jó, ha a külföldi pénzt itthon kamatoztatjuk, ergo még hazafi is leszek

Azért ha belegondolsz, hogy egy lakáshitel, mondjuk 12 millió 30 évre legalább 60e, és akkor még ott van a gyerkőc /kortól függően min 15e/, a rezsi /legalább 20e/, kaja /min. 20-30e/ és ez már 120e, és akkor nincs autód, nem vettél még bérletet. És ha még ezek mellé vesszük az egyéb ''szükséges'' cuccokat, ami nem biztos, hogy van egy új lakásnál mindenkinek, pl bútorok, hűtő, stb... Ez rengeteg pénz. Itthon ez az átlag, és akkor egész életedre elhitelezed magad. Sajnos. Persze, ha a szülők tudnak támogatni, az más de ez elég ritka. Persze, én is haza akarok majd jönni, de simán el lennék kint 5-10 évet. Akár más országba is elmennék pár évre. De ez csak a távoli jövő...

www.ikeakonyha.hu

Hitelt fölvenni, hacsak nem befekteted biztos haszonnal, szerintem bolondság. (Csak olvasna mindenki Széchenyi Hiteléről ) Inkább kihúzom addig a szülői házban. (Azt is fogom.) Mondjuk nagy segítség, ha az ember keresett szakmát választ, máskülönben külföldön sem várhat kánaánt. Én programozó, és terveim szerint játékprogramozó leszek, ennek az az előnye, hogy lehetőséget ad az önmegvalósításra (akár külföldi kiadóval). A biztonság kedvéért írok egypár könyvet is (ha szerencsém van, lefordítják), és jó lenne egyszer, ha már stabilan állok anyagilag, benézni a színművészeti egyetemre is, a jó rendezők is jól keresenek (ha megnézik Hollywoodban is a dolgot). Indulásnak minez jó lenne, későbbre még van pár nagyobb volumenű tervem is.

Az meg pech, ha az ember épp olyanhoz ért, vagy olyan a szenvedélye, amit nem fizetnek meg... (Mittudomén tanár, ez minden vágya - pedig azoknak aztán nagy agyuk van sokszor, mégis alig keresnek, többet érdemelnének.)

Speciel informatikus vagyok, de az ember feleséggel és 5 hónapos gyerkőccel nem igazán szeret az édesanyjával élni. Szerintem. Meg a munkám miatt amúgyis más városba kellett költözni, így egyenlőre albérlet, amit nagyon utálok, mert pénzkidobás, de egyenlőre csak ez jutott...

www.ikeakonyha.hu

Hát igen... én azt hiszem az efféle életért le kell, hogy mondjak egy ideig a családról, az biztos. Ha eddig kibírtam barátnő nélkül, ki fogom továbbra is (A társadalmi gond nem is a férfiak, hanem a nők szingliségével van.) Baromi rosszul érzem magam miatta, de ennyit megér, hogy ne egy csóringert (itt: magamat) erőltessek rá a hőn szeretett lányra.