Mivel ha kiválasztunk egy rendszert, akkor azt jó esetben hosszú évekre, akár egy évtizedre is előre.
És honnan tudjuk, hogy egy DSLR kibír évtizedket is? Mikor füstöl el a ccd-n egy pár érzékelő. Mert úgye az elktronikus sérülékenyebb, mint a mechanikus gép.
Visszabeszél, mint nyugdíjas a tv-nek.
De rendszerről beszéltem... Azaz ha beszerzünk egy vázat, majd 1-2 obit, majd új/jobb obikat még mindig. Aztán veszünk egy okosabb vázat is. És így tovább... Szóval ha már belefeccöltünk sok százezret, akkor még ha meghal is a váz, nem dobjuk ki vele az obikat, hanem lemegyünk szépen a sarki közértbe 
, vagy ahol kapunk egy újat és megvesszük. Vagy csak szimplán megjavítatjuk. Ha megéri.
''és van a végén a városok anyja: Budapest. Csakhogy ez nem olyan anya, aki szoptatja a gyerekeit, ellenkezőleg őt szoptatják a gyerekek, s maradnak mellette örökké satnyák, kicsinyek, vérszegények.'' - Mikszáth Kálmán
Pontosan igy voltam en is. 2004 augusztusaban vettem meg eletem elso DSLRjet. Nagyon sokat filoztam azon, hogy Canon EOS 300D vagy Nikon D70 legyen-e a valasztott. Eleinte vezetett a D70, mivel faternak Nikonja van es nem igazan volt vele problema. Aztan vegul dontott a mocskos anyagiak, azaz az ar/teljesitmeny arany (300D + 70-300as obi vs D70). Azota kijott jopar uj elerheto aru DSLR (Sony, Olympus, Pana, Leica stb stb) de mar erzem, hogy orokre a Canon EOS rabja vagyok 
Pedig nincs is akkora obi parkom (28-125, 70-300, 170-500 ... osszvissz) es azok amik vannak se a legdragabbak , szoval nem lenne akkora ervagas a csere (azert megereznem), de megis ... valahogy hozzam nottek mar. Es kulonben is a Canon MP E-65os ([link]) makrojahoz hasonlot meg nem lattam a tobbi rendszerre
