Ez nagyon mélyen szántó, komolyan. Egészen komolyan elgondolkodtatott, hogy milyen közel is áll manapság az emberhez egy gép.
Azzal tölti legtöbb idejét, dolgozik, szórakozik kommunikál, tanul, tájékozódik, nézegeti, piszkálgatja, szerelgeti, már hiányérzete van ha nem hallja a ventillátorok keltette (jó esetben) halk suhogást, reggel a WC után az első dolog, amit meglátogat és este mintha egy kicsit meghalna legbelül, amikor kiakapcsolja és a masina elnémul, álomba szenderül... komolyan félelmetes. Holnap elmegyek kirándulni egyik jóbarátommal azt hiszem (miért nincs mély letargiába süllyedt szmájli, mindegy, képzeljétek ide)

Igazad van.
Nem tudom ki írta, mert lusta voltam megnézni, de tökéletesen igaza van.

én a wc-t kihagytam, mikor ezt olvastam. Mindjárt elkések melóból.
Felkeléskor a chkdsk belasította a reggeli rutint, ezért barátnőm laptopját is a billentyűzet mellé raktam, hogy addig se vesszen kárba az idő.
Halom levélszemét, de marha jó ez a ph-s saitek joy teszt a notin, és e blog...
elgondolkoztató, bár az én barátnőm szakítás nélkül is sokat köt az ezközeimre...
elkéne vinnem már valahova vacsizni vagy mi, de core2-re gyűjtünk...

kérlek privátot is küldj!

LOL! Pedig mennyivel többet ér a számítógépem, nem cserélném el semmilyen csajra

[Szerkesztve]

Mien ismerős helyzet amit itt felvázoltak és a hozzászólók is írnak. Csak én még diák vok és nekem meg erősen a tanulás rovárásra megy ez késztető érzés hogy odaüljek netezzek, játszak. Persze barátnőm is van akinek szintén nem tetszik ez a dolog de csak veszekedésnél jön elő(ebbe mindig bele lehet kötni). Néha már nagyon kezdem ugy érezni hogy kezd káros lenni. Egyszerűen nemtudok leülni a könyv mellé mert a készetetésem a gép iránt sokkal nagyobb. Kezd kicsit szánalmas is lenni talán. De össze kell szednem magam ha kezdeni akarok vmit az életemmel és nem egy gyári betanított munkás akarok lenni.
Ennyit tennék hozzá én.

van olyan hogy informatikai segédmunkás?

kérlek privátot is küldj!

Egészen elgondolkodtató írás....bár velem ez csak mostanában, mintegy 2 hónapja van így, de máris érzem a káros hatásait...de abbahagyni nincs kedvem, ráadásul tanulhatnám újra teljesen a gép nélküli életformát. Olvasást már nem tartom olyan szórakoztatónak, helyette ide, és a különböző fordítókba írogatok...pedig emlékszem, h mennyire jól el tudott szórakoztatni egy könyv...sőt, mostanában a filmeket is egyre jobban mellőzöm...

úgy tervezték, hogy kibirjon egy atomtámadást is. De nekünk komolyabb fegyvereink vannak, mint pl Béla bá, a földmunkagépkezelő

Én a szerelmemmel tölteném a több időt, csak sajnos minden héten elválaszt minket 5 napra a tanulás. Én is nagyon tudom élvezni a gép előtt ülést, sőt ugye ez lesz majd a munkám, de soha nem sikerült ( kivéve gyerekként ) belopnia magát annyira a szívembe, hogy bármilyen heves hiányérzetem legyen. Egy gép és kész. Szórakoztató, szerelhető, tiporható, alakítható, de soha nem lesz olyan, mint egy hús vér ember.

Sianis

Velem is hasonlo a helyzet, de mit csinaljon az emberfia, ha szerelmes lett egy gepbe, mely szerelem nem akar elmulni?...