Helló!

Én 22 éves vagyok, egyáltalán nem racionális, tipikus idealista kimondottan álmodozó. Nincsenek reális motivációim. Zárójelben jegyzem, azért mert megtehetem. Abban a szerencsén helyzetben vagyok (köszönet szüleimnek), hogy nem kell a holnapra gondolom. Így képletesen megrekedtem mában. Pedig igenis szeretnék céltudatos lenni. Konkrét, kézzel fogható célokat vizionálni, majd késöbb megvalósítani. Felelőséget vállalni. Habár az életem laza és a kötelezettségeim mint egy ovodásnak. De nem vagyok felhőtlenül boldog. Érzem, sőt tudom, hogy ez nem jó és nem vezet sehova. Így válaszolva kérdésedre. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy mely életszakasz a jobb. Mindkettő (álltalad vázolt) szükségszerű. Mindennnek megvan a maga helye és ideje.

A legtöbb ismerős kortársamnak már van munkahelye.Sőt! A legjobb barátom a nyáron nősült és két hete született meg a gyermeke. Én meg még mindíg a ''világ uralomról'' álmodozom

Az embernek már egy bizonyos kor után szüksége van a felelőség vállalásra. Én nem csak egzisztenciális okokból, hanem elementálisan.

üdv_
deter