Csak a Fal, vagy a 80-as évekbeli Floyd alapján nincs értelme véleményt alkotni. az igazi Floyd Barrett-el indult, és a banda próbálta is tartani azt az utat, amin elindultak.A rocktörténet(ha nem a zenetörténet) legnagyobbja a Dark side..., de ne feledkezzünk meg az Atom Heart Mother-ről, Pompei-ről, vagy akár az animals-ről(a sor nagyon hosszú).A Fal zseniális, de rajta van Waters keze nyoma. Innentől kezdve számomra nem színvonal(nem Floyd színvonal, ettől függetlenül magasan kiemelkedik a mai zombi-nyekergésből), sem a final Cut, sem a többi malőrködés. A berlini Fal-koncert katasztrofális volt, mind művészeti, mind technikai szempontból. A Waters szólólemezek egy hangyányi Zappát sejtetnek, annak minden pofátlansága és szellemessége nélkül.
Sajnos ide jutottak- mondhatnám, de nem igaz. Nem jutottak sehova, a maradék három tag a mai napig zenél, több kevesebb sikerrel (volt szerencsém egy csodálatos David Gilmour koncertet látnom, chello-val , és akusztikus hangszerekkel, saját szerzeményekkel).Waters nem egyenlő (ma!) a Pink Floyd-al, hiába vonyítja az éterbe a Láger-rádió, hogy ''Pink floyd - koncert''. Nem. Az Roger Waters-koncert.
Tessék a zenetörténeti legendát megismerni '71-től, azoknak a korszakalkotó, meghatározó zenéi alapján megítélni egy zenekar múltját-jelenét(jövőjét?).

''If I could start again \ A million miles away \ I would keep myself \ I would find a way...'' from Hurt by Johnny Cash