Nézd, rangsorolni kell a problémákat. A nagyobbik az, hogy a többiek közül kitűnő jó tanulók csak ritkán jutnak olyan többletfigyelemhez és a nekik való gyorsabb tempóhoz, amilyen kellene. Elveszik a tehetség, motiválatlanná válik, és jó esetben csak valami agyafúrt, önző cégvezető lesz belőle, akinek a saját tehetségéből mindössze 20% is elég a jó élethez. (És az átlagos tanulóknak sem kedvez éppen, ha a nekik egy órás anyagon egy hétig kell szüttyögni.)

A rosszabb tanulók sem jutnak jobb esélyekhez. Az osztályban kiközösítik őket, de ami a gyakoribb, hogy klikkesednek és durván terrorizálják a többieket. Középiskolába kerülve szinte biztos, hogy a területi gyűjtősuliba kerülnek, ahol hozzájuk vágnak egy látszatérettségit vagy szakmunkási oklevelet - de mivel az általános iskolában már elszúrták őket, a középiskolában a tanárok nem tudják befogni őket, a papírjuknak nincs sok értéke, tudásuk semmi. (Mennek görbe falakat húzni.)

Lehet, hogy az - általános iskolai - integrált oktatásban van a jövő, de nem így kell hozzákezdeni. Mindegy, már beállt ez a negatív helyzet, ezzel kell valamit kezdeni.
(Azt aláírom, hogy nagyon sok a tehetségtelen, gyerekekhez nem értő tanár és tanító.)

Középiskolai szinten viszont egyértelműen hátráltató tényező a különböző képességűek egy csoportban kezelése. Általános iskolában még a készségfejlesztésre és a tanulás tanítására kellene helyezni a hangsúlyt - már ezzel is problémák vannak -, itt még elképzelhető, hogy egy tanár/tanító egy órán belül, vagy egy kötetlenebb tannapon belül két-háromfelé figyeljen. Középiskolában nem lehet, sőt, a mostaninál sokkal keményebbre kellene venni a tempót, és jobban el kellene különíteni a fiatalokat, hiszen az igazi tanításnak itt kellene folynia.

[ Szerkesztve ]