Igazi technokrata hozzáállású vagy, de mégsem látod, hogy a MÁV mennyire elmaradott. Nyugaton, vagy éppen Japánban a vonat olcsó és gyors. És ne aggódj, ha kevés lesz az olaj, még a MÁV árai is barátinak tűnnek majd.

Ló közepes vágtája 25-30 km/óra, ezt hosszabb távon is tartani tudja, persze akármennyit nem lehet vele sem, 100-120 km az arra alkalmas fajtákkal. A gyors vágtája akár 65 km/óra is lehet, ezt is tudja tartani néhány kilométeren. Hosszabb távra vonat. Figyelj, az autó a környezet szempontjából rossz dolog, a ló meg nem. Ez megkérdőjelezhetetlen. Azon túl hálistennek a magyarok zöme még mindig szereti a lovakat. Aki nem, annak nem kell lóval járnia, én csak azt mondom, miért kellene mindenkinek lehetőség rá, akiben van hajlandóság.

Bécs belvárosának egyes részeit lezárták a magánforgalom elől, de lóval és bicajjal persze be lehet menni. A fiákerek persze szélesebb körben járnak, de ezeken a helyeken sűrűbben. Ideálisnak azt tartanám, ha Budapest belvárosából is száműzhetnénk az autókat (több kisebb városunkban ez már így van), úgy sincsenek akkora távok, de idegenforgalmi szempontból nagyon előnyös volna.

De én itt már befejezem az offolást, talán majd írok ennek cikket.

[ Szerkesztve ]

Na igen, ebből a szemszögből nézve tényleg így van. Hála Istennek nekem a kapcsolatteremtéssel soha nem volt gondom (és remélem, nem is lesz), elég könnyen ismerkedem, legyek akár a buszon, egy kávézóban, céglátogatáson, repülőn vagy csak simán az utcán. A nyaralások jóvoltából rengeteg külföldi ismerősöm van, akikkel mai napig tartjuk a kapcsolatot, és nagyon jó érzés újra és újra hallani felőlük.

Azt mondtam, nem offolok többet, de még egy gondolat: megértetted, mekkora idegenforgalmi érték volna, ha a világ továbbmenne a hiperszupermodern dolgok felé, de itthon - bizonyos helyeken, tehát ha valakinek nem tetszik, csak odébb költözik egy kicsit - megmaradnának a régi, a mainál régebbi dolgok is. Olyat nyújthatna a modern kor emberének, amit máshol semmi: valódi időutazást. És erre történetesen éppen Budapest belvárosa az egyik legalkalmasabb.

Én programozónak tanultam, tehát én sem vagyok technikaellenes, de racionalitásom miatt azt vallom, hogy csakis addig szabad elmenni, míg összhangban tudunk maradni a természettel. Ezt a határt rég átléptük, és ideje fölismerni ezt a nagy hibát. Ha itthon mi úgy tudnánk megvalósítani az összhangot, hogy egyúttal kialakítunk egy egyedi arculatot, egy okot, amiért turisták százezrei költhetnék itt a pénzüket, egyúttal a környezet is összehasonlíthatatlanul megszépülne, akkor miért ne tehetnénk egy próbát? Semmi irreverzibilis dologgal nem járna. Számos technológiai újítást nem lehet és nem is kell kitörölni, a lényeg a korstíluson és a környezet tiszteletén van.

[ Szerkesztve ]

Viszont egy ilyen idegenforgalmi tervvel azok a bizonyos érdekek nem tudnának mit kezdeni, hiszen egészen más oldalról közelíti meg a problémát. A világgazdaság velejárója, hogy a nagy gazdasági érdekek vetekszenek az államérdekkel, sokszor előbbi jóval nagyobb tőkével is rendelkezik. Ezzel nem lehet mit tenni, de meg lehetne kerülni. Azonban ezt csakis kormányzati oldalról lehetne elindítani.

A környezetbarát energiaforrás, a hideg fúzió pedig egyelőre utópia, és még jó ideig az is marad. Míg nem sikerül kifejleszteni, mással kell számolnunk. De az én álláspontom az, hogy utána is kell mással (is) számolni, Hollókőn sem épül vasbeton Tesco. Végig kell nézni, mink van, milyen tőkénk. Pénz alig, de hatalmas kulturális tőkénk van, nevezetesen az eseményben és drámaiságban gazdag történelmünk, a régi épületeink, az irodalmunk, és ezt a lehetőséget ma szinte ki sem használják, vagy legalábbis összehangolatlanul, kis hatásfokkal, kicsiben. Ami ma megy, az nem sokban más, mint mikor a vas és acél országa volt a cél: nem ez a dolgunk, nem ehhez vannak adottságaink.

Több ország van a világon, ahol az idegenforgalom a gazdaság alapja, és köszönik, jobban elvannak, mint mi. Nos, a mi országunkat szinte nem is reklámozzák, elhanyagoltak mindent, tiszta ótvar, mégis közel ezermilliárdos becsült bevételt (magánszférát is belevéve, nem csak adót) eredményez az országnak évente. Törökország pl. - és még nem is a leginkább turizmusra fejlesztő - a mi költségeink tízszeresét költi csak országimázs-kampányra, és még nem is beszéltünk az egyéb kiadásokról. Ahhoz pedig, hogy az idegenforgalom összeomoljon, legalább egy világháború kell, mert még a Kádár-rendszerben is létezett. (És ha mégis, akkor mi van? Nem gyártásról beszélünk, aminél ha megszűnik a piac, összeomlik a rendszer. A meghatározott stílus, életmód, környezet túlélnek néhány pangó évet, hiszen nagymértékben önellátó és könnyen, olcsón fönntartható technológiákra épül, éppen ezért stabilabb, mint sok minden.) Hatalmas piac rejlik pl. az északi országokban, melyek ráadásul a legfejlettebbek közé tartoznak. Nekik a nagy történelem és az ezt hirdető monumentális épületek bámulatra méltó dolgoknak hatnak, nekik olyan nincs, vagy csak kis mértékben, és csak nekünk természetes, hogy ide-oda gótikus várakat meg neobarokk kastélyokat szórtak eleink, meg hogy a fővárosunk szíve gyakorlatilag egy irtózatos méretű historikus palotaegyüttes.

(Fúziót elő tudnak állítani, hidegfúziót eddig néhányszor sikerült, de ismételten szinte soha. Nem konstans tényezőktől függ, nagyon kezdetlenes fázisban tartanak a kutatások, hiszen semmi biztos nincs - ezért évtizedekkel kell számolnunk, ha lesz is valami.)

[ Szerkesztve ]

"Igen, de akkor ennyi erővel vatikán-városnak a legjobb, mert pár km2 és milyen nagy történelmi kincs."

Szépen el is vannak az idegenforgalmi bevétellel. De azért a Vatikán egy egészen más helyzet.

Nekünk nincs semmink, ami kézzelfogható volna. A borra és búzára magasról tesznek, mikor ott van Franciaország. És ha belegondolsz, Japán sem igen tud mivel zsarolni - pontosabban nem teheti meg -, és mégis jól megvan, kihasználja a békét. (És amúgy nálunk sokszorta jobban ápolják a hagyományaikat, talán a fejlett országok közül a leginkább.) Ma békepolitika van, és az is marad, nem kell ezen agyalni, hogy a szuperhatalmak mit erősködnek még mindig, mert arra úgy sincsen ráhatásunk. Az EU része vagyunk, nálunk nincs pénz, valahogy ide kell hozni a világ fejlettebbik részéből. (Vagy akár a fejletlenebbikből, mert Kínából is sok turista érkezik, nekik elég csak kis százalékuknak nyaralni, hogy nagy piac legyen.) Az a jó a szolgáltatásokban, hogy hiába nem adunk el szinte semmi kézzel foghatót, csak élményt, mégis fizetnek nekünk. Nem más ez, mint mikor valaki elhatározza, hogy mondjuk filmrendező lesz. Régen nem is voltak filmek, akkor is éltek emberek, de manapság már egyenesen kínt jelent a legtöbbeknek, ha nem kapják meg a filmadagjukat. És mivel éppen nem kézzel fogható dologban üzletelnénk, az általad felhozott rémképek nem valószínűek.

(Aztán vehetjük azt is, hogy szinte minden, betanítható munkásokat igénylő gyártósort lassan kiköltöztetnek keletre, ez ellen sem tudunk mit tenni. A végére nem maradunk más, mint egy 10 millás kis piac, ami elvegetál a maga szintjén, és ha a kelet majd leelőzi életszínvonalban, akkor esetleg megfontolják, hogy ide jöjjenek-e vissza, vagy viszik a gyárat Afrikába. Ez a globalizáció.)

Persze mindent ezzel párhuzamosan fejleszteni kell. A szolgáltatóipar fejlesztése egyáltalán nem zárja ki a többi ipar fejlesztését, sőt, a beáramló tőke új lehetőségeket is hoz. Bár továbbra sem lesz lehetőségünk nagy gyárakat idevonzani, de az önellátást szépen kiépíthetjük. Az igazi biztonságot az jelenti, ha nem lehet mivel megzsarolni. (Katonai erő manapság Európában már nemigen számít.)

Velencében meg bután csinálták. Olaszországban még mindig erős a városállami önérzet, a városok teljesen a maguk hasznára fordítják a bevételeket, elmennek a teherbírásuk határáig. Ezzel szemben egy állami szintű terv sokkal eredményesebb lehetne: a turistákat szervezetten kell elosztani az országban, hogy külföldön beharangozott programsorozat keretében minél többet lássanak, így egyszerre egy helyen sosem lenne túlzottan sok külföldi. (A nyugdíjasok és családosok még élveznék is, hogy fogják a kezüket.) Mindez nem jelent túl sok plusz anyagi ráfordítást, csak agyalást és pontos szervezést. Nem valami nagy dolog egy ajánlott létszámhatárt meghatározni és pontosan nyilvántartani a beutazókat. Aztán az országban bárhol elköltött pénz egy idő után, megfelelően kialakított belső piaccal szépen eloszlana, és mindenki jól járna.

Azon túl bőven messze vagyunk egy sima nyugati város normális zsúfoltságától (még egy újkori szinttől is), akár millió plusz turista is elférne csak a fővárosban, de persze optimálisabb volna az országban szétosztani a tömegeket. Elképzelhetetlennek tartom, hogy akár ha egymást is érnék az emberek tömegvonuláskor, mint a sokszor tízmilliós Tokióban, akkora hangzavar lenne, mint önmagában az autóktól.

Az EU ajánlásokat tesz, támogatásért cserébe. Az országnak nem kötelező mindent betartani, ha meg tudja indokolni, mit miért tesz. Mivel a környezetvédelem az egyik első helyen áll, szerintem találna támogatókat. Hogy a fejlettebb nyugat előnyösebb helyzetből indult, nem jelenti, hogy mi ne mutathatnánk egészen új utakat.

Igen, kellene egy írás ennek is, nem is tudod, mióta tervezem, de annyira összetett téma, és annyi egyéb dolgom van, hogy nincs időm rendesen anyagot gyűjteni, forrásokat szerezni, meg aztán megszerkeszteni a cikket. De egyszer tuti megcsinálom, akkor majd talán ezt a beszélgetést áthelyeztetem abba a topikba.