Az a gond a "képjavító" funkciókkal, hogy a technika akarja eldönteni, hogy mitől lesz jó a kép.
Ez addig még oké is lenne, ha mondjuk csak a panel fizikai sajátosságaihoz képest próbálná valamiféle szabványhoz igazítani a látványt.
Csakhogy az egész "képjavítósdi" mára már átment totál parasztvakításba, hogy - kizárólag marketing célból - kiragadnak technikai paramétereket és azokat az extremitásig tolják a minél több, annál jobb fűnyíró elv alapján.
Így jutunk el a túltolt szaturációig, mert a "színesebb" kép jobb, meg a kukk feketéig, ami kiöli az árnyékos képrészekből a részleteket, mert a sötétebb fekete ugye jobb, az abszurd felbontás növelésig, hogy 8K displayen AI skálázza fel az SD tartalmat, mert a nagyobb felbontás jobb, meg az interpolált fps növelésig, mert a több képkocka jobb.
Miközben az, hogy mi a "jobb" nem technikai paraméterek kérdése, hanem alkotók, filmes és tévés szakemberek több száz munkaórájának eredménye, hogy mi a jobb a történet elmesélése szempontjából, vagy (dokumentum műfajban, élő közvetítésben) mi adja vissza jobban a történések vizuális atmoszféráját.
Pl. íme egy 2K profi filmkamera mennyivel több részletet képes megjeleníteni, mint a 8K telefon kamera:
Ez persze nem meglepő, mert egy highend és egy consumer eszközről van szó, de ha a TV-d pont azokat a részleteket dobja el, vagy módosítja valamiféle "jobbnak" vélt logika alapján, amit a filmesek igyekeztek gondosan megőrizni és kontrollálni, akkor az egész filmalkotósdinak elveszik az értelme.
[ Szerkesztve ]