A legtöbben így vannak ezzel, sajnos ezért hal ki lassan a "driver's car" (aminek ez a Giulia Q egyik utolsó képviselője valószínűleg) és veszi át a helyét az egyszerű közlekedőedény. Persze, nem is csoda, ha a mai fiatalok már nem vágynak ilyesmire, nagyrészük nagyvárosokban él, ahol nem lehet "örömvezetni", egyre nagyobb a forgalom is, szóval hely sincs arra, hogy biztonságosan megereszd a kocsit kicsit, ha akarsz egy kis élményt... Mindegy, ne is menjünk bele. Én sajnálom, hogy így alakul, de legtöbb embernek viszont indifferens. Természetes hozománya annak a fejlődési iránynak, amin rajta vagyunk.

(#24) Elf

Jó amúgy a felvetésed, de ez egy elég komplex kérdés, röviden nem megválaszolható. Azért megpróbálom összefoglalni.
A sportautók nekem gyerekkori becsípődés. Persze kinek nem, minden kisfiúnak volt valami szuper matchbox-sza vagy Bburago-ja. Nálam ez egy kicsit több volt talán, mindig vetettem magamnak az autós újságokat is, fejből tudtam az ismertebb sportkocsik főbb műszaki adatait. Aztán ez valahogy így meg is maradt.

Amit írsz, hogy szép autó, de nem látod mindig, ez egy elég furcsa ellenvetés. Mármint, nem az a fő és egyetlen funkciója, hogy szép legyen. Persze egy ilyen autó, mikor ránézel, egyrészt gyönyörködtet. Másrészt egy közvetlen visszacsatolás a sikereidről, hogy el tudtad ezt érni (ami egy jól eső érzés). Aztán ott van az, hogy mennyire élvezetes vezetni. Ez az a rész, amit nem lehet átadni írásban, se szóban. Egyszer be kell ülni egy komoly autóba, használni egy hétig, visszaülni a régi egyszerűbe és mindent meg fogsz érteni. Az utakon nem kell többet küzdened, meg fogja adni mindenki az elsőbbséget, nem próbálnak meg letolni akkor sem, ha lassan mész. Sokkal kényelmesebb és pihentetőbb vele az utazás, leveszi a válladról a vezetés terheinek nagy részét (ha úgy akarod). Aztán ott van még az is, hogy milyen egy ilyen autóval megjelenni. Egész máshogy érzed magad, amikor egy ilyenből szállsz ki és látni fogod azt is, hogy az emberek is egész máshogy néznek rád.
Lehet, hogy elvagy az egyszerűvel is, de amikor megtudod hogy milyen a jó, onnantól már nem tudsz rá ugyanúgy tekinteni.
Ezek amúgy az élet más területéről is elmondhatók, a tested karbantartása, az öltözködésed, az általános műveltséged szintje, stb.

A fentiek olyan dolgok, amik általánosan mondhatók el arról, amikor valaki egy nagyobb értékű, presztízs autót vesz. Nálam is részei ezek a dolognak, de nálam még ott van az is, hogy szeretek vezetni, szeretem a nagyteljesítményű autókat és ez egy olyan autó, amit élvezet vezetni. Ha csak megjelenés meg a kényelem lenne a szempont akkor vehetnék egy BMW 530d-t vagy valami A6-os Audit, de azok nem tudják azt, amit ez az olasz...

Ha számodra minden csak a funkcióról és a racionalitásról szól (nem tudom, hogy így van-e, csak mondom, ha így lenne), akkor igazából hiába magyaráznám ezt, nem tudnám megértetni, mert más alapokon állunk.

Vályi Pista fogalmazta meg ezt a nemrég megjelent Giulia Q tesztjében a legjobban:

Figyelj, ha te azért vagy a csajoddal, mert jól főz és nem azért, mert tetszik, beleszerettél és megőőőrülsz érte, akkor veled már nincs tovább miről beszélgetnem.

Nem tudom, hogy mennyire jött át a dolog, vagy sikerült azt megválaszolnom, ami érdekelt téged. Ha visszatekersz a blogomban, akkor elég sok ezzel kapcsolatos bejegyzést találsz még, amiket, ha elolvasol, lehet, hogy jobban el tudod képzelni a dolgot

[ Szerkesztve ]