Összességében nagy tanulság, hogy bár igaz, mindenen lehet kint spórolni, rengeteg időt és energiát emészt fel ezek megtalálása, felfedezése, megértése. Sokszor futottunk bele olyanba, hogy nem fogadták el pl. azt a kártyát, amin pénz volt vagy kellett kp, vagy vészmegoldásnak meg kellett venni valamit azonnal, nem lehetett spórolni.

Ami utólag jó dolognak bizonyult, viszont menet közben fájdalmas tud lenni, hogy mindent egy ember fizetett és itthon rendeztük vele a ránk eső részt. Egyedül ez volt követhető, amiket más fizetett, abból nagyon nehéz volt kibogarászni, hogy ki kinek mennyivel tartozik.

Szóval a jó megoldás az, ha valaminek van egy combosabb összeg a kártyáján, az fizeti a szállást, kocsi bérlést és minden közös kiadást, ami 4 felé megy. E mellett mindenki intézi a saját kiadásait, kaját, belépő jegyet stb. Aztán itthon, amikor levonnak mindent és látható, hogy forintban mennyi lett a vége akkor mindenki kifizeti/átutalja a rá eső részt annak, aki odakint fizetett mindent. De ezt lehet akár úgy is, hogy mindenki bedob egy egyforma összeget egy közös számlára és a végén ami megmarad, azt osztják. A lényeg, hogy nagyok a távolságok, sokszor értetlenek kint az emberek /kedvesek, de buták/, rengeteg helyen nem beszéltek pl, csak spanyolul és azzal elcseszni órákat, hogy megspórolj 2 dollárt 1,5 óra magyarázás árán...hát rossz üzlet.

Konkrét példa: Miami, Kubai negyed. Bementünk egy bárba, éhes voltam, ettem 8 dollárért egy fullos kaját. A többiek inkább söröztek, ami drága tud lenni...uhh..drága a kaja, majd szembe eszünk a Mekibe...jah...5 dollárért evett az egyik srác 4 sajtburgert, de nem olyat, mint amit itthon kapsz...olyat amit nem ennél meg ha itthon eléd tennék. Megérte? Nem... Sajnos a kaján tudnál spórolni, de ez is olyan, mint a sport. A kaja az alapja a jó teljesítménynek. Ne egyél kint szemetet, mert vissza üt.

What else?