Jó sok ferdítést összehoztál azért. A Philipsnek lehet hogy nincs saját gyára, de az ő laboratóriumaiban dolgozták ki az írható optikai adathordozók nagy részét és számos olyan gyártó cég van, amelyekben részesedése van a Philipsnek. Az a mondatod pedig, hogy ''Meg kellene tanulni, hogy a név ''brand'' csak abban az esetben jelent folyamatos garanciát, ha az adott cégnek van saját gyára.'', egyenesen valótlan, és a CD /DVD piac legnagyobb ''szajháját'' a Riteket példaként együtt emlegetni a mellé felsorolt cégekkel, kissé röhejes. Ne felejtsük el, hogy az általad lehúzott Philipsnek pont a Ritek gyártotta minden idők egyik legsz@rabb ''márkás'' lemezét, és minő véletlen, hogy a nálunk is óriási sikert aratott 99 Ft-os Fujitsu-Siemens CD-R lemez - amelyből szerintem egy darab sem volt olvasható egy év múltán - is a Ritek műve volt (egyébként pont ezzel kapcsolatban derült ki, hogy a Ritek elfelejtett pármilliócska lemez után gyártási licence díjat fizetni a Philipsnek, de később aztán hajlandó volt rendezni a tartozását, így elkerülte a Princo és pár hasonszőrű cég sorsát, akik viszont ma már nem is gyárthatnának egy rakás lemeztípust a licence díjak megfizetésének hiányában). A Ritek név tehát önmagában semmire nem garancia, a világ legfosabb lemezét is legyártja neked, ha nem akarsz érte sokat fizetni - és ebben azért jócskán különbözik például CMC-től vagy a Moser Baertől, akiknek presztízs, hogy egy bizonyos minőségi szint alá ne menjenek. És ha már a Ritek dicsőítésénél tartunk, vajon miért nem találni olyan nagy márkanevet, nagy céget, aki folyamatosan a Ritekkel gyártatna DVD-t? Nem véletlenül vásárolta meg a Ritek a tönkremenő Traxdata cég márkanevét, úgy kellett neki egy elismert márkanév, mint egy falat kenyér - ugyanis bármennyire a legnagyobb volumenben gyártó cég a Ritek a Távol-Keleten, a többi elismert gyártó még mindig nagyobb becsben áll, tudniillik a nagy mennyiségek és megrendelések kedvéért a Ritek hajlandó a béka segge alá menni a minőséget tekintve, amit mindenki tud róla. Az sem véletlen, hogy a felszitázós, egynyári márkanevek tulajdonosai is főleg a Ritekben találtak partnerre az olcsó, noname kategóriájú lemezdömping megvalósításához kezdetben.
Valóban, abban igazad van, hogy önmagában a márkanévnek nem szabad bedőlni, mert pl. Philips, a TDK, a FUJI és a Maxell is megcsinálta rendszeresen, hogy egy adott termék első sorozatait a legjobb gyártókkal a lehető legjobb minőségben készítette el, aztán a tömegtermelést már olcsóbb gyártókkal végeztette. De a teljes kép kevéért azt is figyelembe kell venni, hogy egy adott márkanév alatt eleve találhatunk többféle minőségű és más-más piacra, felhasználói csoportnak szánt terméket. Jó példa erre a Philips borzalmas Multi Purpose CD-R lemeze, vagy a TDK D-View CD-R sorozata, amelyek sokkal gázabbak voltak, mint a drágább Philips Silver Premium vagy a TDK Reflex Ultra termékcsaládok - csak ugye nálunk már akkor is a ''lehető legolcsóbbat'' elven műkdött a piac, így a Philips Multipurpose mellett senki nem hozott más, normális lemezt - az embereknek meg egy ideig elég volt a Philips márkanév, az már eszükbe sem jutott - illetve csak túl későn -, hogy a cég legolcsóbb, legalja termékét veszik meg, ami akár jóval sz@rabb is lehet, mint a többe kerülő nívósabb termékcsaládok. De az kijelentésed, miszerint ''Meg kellene tanulni, hogy a név ''brand'' csak abban az esetben jelent folyamatos garanciát, ha az adott cégnek van saját gyára'' és főleg a mellé felsorolt cégek nevei nagyon nem fedik a valóságot. Ott van például Verbatim (pontosabban az MKM cég), akinek van ugyan egy szinte sajátnak mondható szingapúri üzeme, és ők maguk gyártják a hotdzóréteg kemikáliáját, de a tömegtermelést ma már kiadja a CMC-nek meg a Moser Baernek, még sincs semmi baj az (eredeti) Verbatim lemezekkel. Vagy ott a Maxell és a Ricoh akiknek egy rakás terméke más gyártóknál készül (a saját MID ellenére), de egy csomó laboratóriumi munkát meg ők végeznek el más gyártók számára is a kutatás/fejlesztés során. Vagy említsük a Taiyo Yudent, akiknek a Japánban kis példányszámban forgalomba hozott lemezükön kívül nincs is saját márkanevük, de egy rakás más nárkanév és cég alá bedolgoznak. A ''Philips csak későn és sajnos szarul kezdett bele ebbe az iparba.'' kitétel megy egyenesen marhaság, mert lehet hogy a Philps önmaga nem gyártó, és a más cégekkel készítetett termékei között előfordul a cég hírnevéhez méltatlan minőségű termék is, de közben meg a Philips által tervezett és épített gyártósorokat, glass master (stamper) készítő gépeket használják sok helyen a világon, a Philips által biztosított know-how alapján. Szóval nincs általános képlet és nincs egyetemes szabály és bármennyire is rossz lehet egy ilyen nicknévvel elolvasni majd, amit írok, de az az igazság hogy komoly, szakmai szempontból ma még mindig nagyobb garancia egy termék minőségére a Philips vagy TKD márkanév, mint a Ritek. Ja, és csak szólok, hogy a nagy eredeti gyártók között említett Fuji is végeztet outsource gyártatást, bár igaz, hogy saját stampert (MID-et) ad hozzá a tényleges gyártóknak. Sokkal célravezetőbb konkrét terméket említeni a minőség jellemzése során, hiszen például - hogy jót is mondjak a Ritekről - a Traxdata vagy Primedisc márkanév alatt futó RITEKG05, meg a Ribibogyó noname RITEKG05 között ég és föld lehet a különség az előbbi javára. Pedig a gyártó ugyanaz - és máris dől az elmélet.
PPeter - Privátokat van hogy hetekig nem olvasom. Éjszaka és vasárnap ebédidőben ne hívjon senki a DVD-írós problémájával, köszi! A BURN.HU már nem az én oldalam!