A VSA-100 és így a rá épülő Voodoo-4-4500 és VooDoo5-5000 és VooDoo5-5500, valamint a hivatalosan meg sem jelent VooDoo5-6000 mind támogatták a 32 bit-es true color üzemmódot 3D-ben.
Sajnos viszont csak 0,25 mikronon volt gyártva, és csupán SDR SDRAM-ot támogatott, így relatíve lassú volt és sokat fogyasztott a GeForce256-hoz és később a GeForce2-höz képest, amelyek már 0,18 mikronon voltak gyártva és dögösebb verziói DDR SDRAM-mal voltak felszerelve. Ezzel együtt, a dual-VSA-100-as VooDoo5-5500 versenyben volt még a GeForce2-vel is, ezért jogos a feltevés, hogy ha a 0,18 mikronon gyártott és DDR SDRAM-ot is támogató VSA-101-gyel csináltak volna egy VooDoo5-5500 jellegű kártyát, az még a GeForce3-at is megverhette volna.
Az nVIDIA GeForce sorozatának volt még egy előnye, hogy volt hardveres T'n'L egysége is, ami a VSA-100-ból és a VooDoo5 kártyákból hiányzott. Ugyanakkor életének vége felé csinált a 3Dfx egy szoftveres T'n'L driver-t, ami az első tesztek szerint (gyorsabb procik mellett) igen előnyösnek mutatkozott. Sajnos ebből már nem lett termék. A módszer egyébként ma is aktuális lenne, ugyanis az alaplapi CPU-k egyre gyorsabbak, és a kisujjukból kiráznák azt a geometriai sebességet, ami a hardveres T'n'L-t igénylő játékoknak valójában kell.