Szvsz Te is tudod, hogy ember nem hallja meg a különbséget, ha egy jobb hangkártya analóg kimenetét visszakötöd a bemenetére. És idáig is csak akkor kell elmenned, ha a szoftveres védelem tökéletes.

Eleve a CD-n is veszteségesen van rajta a szám, csak éppen nincs tömörítve.
Az igényeseknek ott a DVD Audio, vagy megszerzik FLAC formátumban a számot a CD kihagyásával... Mondjuk ilyen igényesek elég kevesen lehetnek sztem...

160 kbps-en már el lehet tárolni ''CD minőségben'' valamit, ami sztereóban és normális (nem stúdió) környezetben nemigen szárnyalható túl (kivéve a nagyon széles dinamikájú klasszikus vagy más igényes zenénél, ahol viszont a fixpontos hullámforma-alapú tárolás elvben alkalmatlan... de az ilyeneknek a rendes lejátszásához olyan hangszórók is kellenek. Mindenesetre zavaró, hogy Beethoven szimfóniáit nem lehet CD-re venni -- ha jó a hangmérnök, akkor csalnak és pp-ból p lesz, fff-ból f.) Szóval ezen a szinten már az esetek 99%-ában maga a hangszóró az akadály, még egy valódi hifi esetében is.
A kifogásokat a ''64 kbps CD minőség(*)'' ellen emelem, illetve részben a 128-asok ellen. Az előbbi rosszabb, mint az analóg kazetta, mert bár hívebb, a hangzása nagyon kellemetlen tud lenni (az analóg torzításnak előnye, hogy legalább a fülnek kellemes).
*: a Microsoft állítása a WMA formátumról.

Nem hallod, hogy megacélosodik? Szvsz fémből lesz tőle a zene. Mintha a vonósok lószőr helyett valami acélsodronnyal muzsikálnának... Számomra sokkal élvezhetőbb a 128 mp3.
Igaz, hogy a 64-es mp3 hallgathatatlan (sőt, ált. 96 is az még), de ettől a wma nem univerzálisan jobb formátum, mint az mp3. 160~192 körüli VBR-en átlag hifin mp3 a legtöbb mintával ''transparent'', azaz megkülönböztethetetlen az eredeti CD-től, a wma soknál nem. Világos, hogy a céltartománya a 64 és környéke, és ott elég jó is, de csodát nem lehet tenni.
De tök felesleges ilyen megalapozatlan állításokat tenem, a www.hydrogenaudio.org-on vájtfülűek vagyont érő fejhallgatókkal tesztelik a legkülönbözőbb formátumokat és beállításokat, az a referencia

Jól látod, pl én is fizetnék pár számért, de online 99%-a kalap sz*rt árul, maximum két jó számért meg nem fogok megvenni egy cd-t sokezerért, főleg hogy annyiért már dvd filmet kapok..

A FLAC (meg az egyeb lossless formatumok) eleg nepszeruek a mindenfele fajlcserelokon.

[Szerkesztve]

DRM is theft

Remélem, nem írok semmi hülyeséget; ha biztos infó kell, keress a www.hydrogenaudio.org-on, én is ott művelődöm.
Eleve többféle AAC szabvány van, a hordozható lejátszók csak az ''LC''-t (low complexity) szokták támogatni. Ez csak a magasabb bitrate-eken (64-től felfelé) teljesít jól, alatta a HE-t lehet használni.
Többféle encoder van, meglehetősen különbözően teljesítenek. Az mp3-mal ellentétben itt nem tünteti ki magát a szabad szoftver (FAAC), a fizetős tömörítők sokkal jobbak, közülük -- ha jól tudom -- az Apple-féle (iTunes) teljesít a legjobban. A 64-128 tarományban a WMA-nál jobb, de a legújabb Ogg Vorbis patcheknél gyengébb; azt nem tudom, hogy az alacsony bitrate-eken mi van, ezeket kevesen használják (inkább az internetes rádiózásban kerül elő, mint amit az ember otthon kotyvaszt).

Szvsz bár nem rossz mint olyan, kevés értelme van az AAC-nek. Ha van hely, akkor a (LAME) mp3 tiszteletreméltó minőséget ad ~192 kbps-en (-v 6), mindennel kompatíbilis, és a lejátszásához minimális számítási kapacitás kell. (És egyre inkább ez a ''van hely'' szituáció a jellemző, ahogy nő az eszközök kapacitása és a kapcsolatok sávszéle.)
Ha abszolút a legkisebbet szeretnéd, ami adott minőségen tárol, számítási kapacitástól és kompatíbilitástól függetlenül (mondjuk számítógépes küldözgetés), akkor 80-160 közt az Ogg Vorbis a legjobb, alatta pedig mindenféle obskurus rádióra és mobiltelefonra fejlesztett formátum, ha tényleg nagyon kell, hogy kicsi legyen. Ha a relatíve kis méret és a kompatíbilitás kell egyszerre (mert zsebrevágós lejátszóra írnád a dolgokat), akkor a WMA jó szolgálatot tesz, mert szinte mindegyik kezeli. Ha pedig netán kis sávszélen rádióadást akarsz üzemeltetni, akkor az ilyen stream tulajdonságok is előtérbe kerülnek, amiben a Real formátuma elég jó, meg a WMA portfólió megfelelő tagja.
És ne felejtsük el, hogy míg a többi emlegetettnek ingyenes a kódolója (ill. a WMA-ét megkapod a Windows licensszel), addig az AAC tömörítő pénzbe kerül.

Amúgy nem világos számomra, hogy itt mire gondolsz, mármint mennyiben veszteséges a CD-audió. Igen, digitális mintavétel, de más veszteség nincs, a lemezen maguk a minták sorakoznak.
A DVD-audión 24 bites minták szerepelnek magasabb frekvenciákon, de a különbség átlagos felszereléssel nem hallható (kivéve, ha a CD hangmérnökei pocsék munkát végeztek).
Ha esetleg arra gondolsz, hogy a DVD-audióból FLAC fájlt lehet csinálni, akkor emlékeztetnék arra az Istenben örömteli tényre, hogy sem a DVD-Audiót, sem a hasonló, rivális SACD formátumot nem törték fel eleddig, így csak analóg (újra)felvétellel játszható át a tartalom, amihez a megfelelő minőségen már olyan berendezés szükséges, ami várhatóan sokszorosan meghaladja a lemezek megvételének költségét

Szvsz a veszteségmentes formátumok egyetlen praktikus előnye akkor mutatkozik meg, ha a továbbkonverzió kockázata leselkedik a felvételre (pl. kiírjuk CD-re, majd onnan legrabbeli valaki, esetleg a hordozható lejátszónkba kell újrakódolni, stb.), ill. ha a felvétel még szerkesztésre szorul. Különben tök feleslegesen foglalja a helyet.

[Szerkesztve]

köszi. sanyiericson telóra menne zene, minsőség ugye nem a legfontosabb, mert nem bővíthető a memória.... némi kísérletezés után mediacoderrel szoktam átnyomni 70 kb/s körülire nero lc-aac -re. amolyan ippen hallgatható kategória, de ebben a bitrétesben bizony keményen alázza az mp3-at. wma-t sajnos nem tud...
csak azt nem tudom van -e olyan ami pl 2pass-os vbr, mint a wma-ban.


[Szerkesztve]

Számítanak a mellékes beállítások. Ha véletlenül sztereó maradt a kódolás után, az odaver. Néha segít egy kis kézi downsampling (mondjuk 32 vagy 22,05 kHz-re), de nem biztos, hogy a telefon támogatja a lejátszást úgy is.

Minden gyakori feladathoz, minden operációs rendszerben található program, ami támogatja (mivel open-source, csak nem GPL egyelőre), és a flac-nél 5-10%-kal jobban tömörít azonos sebességen, ami egy tömörítőnél baromi soknak számít. Lehet, hogy ez beteges, de én nem alszom nyugodtan, ha ennyit hagyok kihasználatlanul
Stream-elni nem lehet, na bumm, ki fog veszteségmenteset stream-elni...

Egyetértek avval, amit írtál, hozzátéve, hogy a wav-ban való tárolásnak sem lenne értelme
Kár, hogy a bakelitlemezek olyan sérülékenyek... pedig az az igazi
Most megpróbáltam bedigitalizálni pár jobbat, de nagyon erős alapzajt adott a lejátszó, én meg nem értek hozzá, hogy kell leszűrni a búgást, no meg gyenge is az akusztikus minőség Ezt jobb profikra hagyni, ha csak lehet.
Mellesleg aki számítógép-függéssel küzd (mint pl. én), annak nagyon jó, ha nem kell bekapcsolnia a gépet, ha zenét szeretne hallgatni (mert akkor néha ottragadok előtte feleslegesen...) Szóval nagyon jó az a CD, van jobb, de minek?

Arra gondoltam, hogy az emberi fület kicsit alábecsülték, amikor a CD mintavételezését megalkották, vagy egyszerüen ez egy szükséges kompromisszum volt akkoriban.

Nem, nem arra gondoltam, hanem arra, hogy az igényesek vegyék meg DVD-Audióban, vagy pedig szerezzék be, a stúdiókból kiszivárgott (még eredeti minőségű, nem CD-re konvertált) hanganyagot FLAC formátumban.

A CD-vel alapjaba veve semmi baj, a kepessegei meg mindig szinte minden esetben messze meghaladjak a lanc tobbi elemenek kepessegeit. Ami mostanaban gond, az az, hogy divatba jott a hanganyag agyonkompresszalasa, amitol hangosabbnak tunik, viszont agyoncsapja a dinamikat meg az apro reszleteket - de ez a hangmernokok sara, nem a CD-e.

DRM is theft