Lesz dupla kave, eszpresszo, es tejeskave.

Amugy van vkinek vmi lovese arrol, hogy mit jelent a virtualis mobilszolgaltato kifejezes?

Virtuális mobilszolgáltató: nincs saját infrastruktúrája, nagy tételben vásárol beszélgetésidőt (és egyéb szolgáltatásokat) egy adott szolgáltatótól majd azokat továbbadja a végfelhasználóknak (reményei szerint haszonnal).

Az ügynöki rendszer.
Saját neve alatt: a SIM kártyára az lesz írva: TSCHIBO. Az telefon meg azt írja ki O2. :D A virt. szolgáltató számára az előny, hogy nem kell törődnie a befektetett infrastruktúra megtérülésével, csak azzal, hogy a nagy tételben olcsón megvásárolt szolgáltatást mind eladja. Akár még a tényleges szolgáltatónál is olcsóbban. A (tényleges, fizikai) szolgálatónak meg azért éri meg, mert nagy tételben eladja a beszélgetésidejét, előre kialkudott áron, és a további értékesítéssel nem kell törődnie.

Anélkül, hogy ismerném a konkrét üzleti modellt, azért van erre lehetőség. Pl. az O2 elad 1,000,000 perc beszédidőt a TSCHIBO-nak mondjuk az önköltség+20%-ért. Ez még mindig mélyen a kiskereskedelmi ár alatt van, persze. Keresett raja 20%-ot úgy, hogy egy csomó járulékos költségtől, pl. kereskedőhálózat fenntartása, számlalevelek szétküldözgetése, stb. megszabadult, illetve ezeket az ügynökre továbbhárította. A TSCHIBO a beszerzési árra ráteszi a maga kikalkulált hasznát, majd árusítani kezdi, vagy a kávézaccba rejti, ez már mindegy. A lényeg, hogy a meglévő erős terjesztési csatornáit részben ki tudja használni, ezáltal olcsóbb. A felhasználó meg megveszi és örül. Persze a tarifacsomagok itt is rafináltak lehetnek, pl. felhívsz egy másik tschibo-sat, mondjuk 0.1€/perc, viszont ha bárki mást, akkor meg 1.5€.
Amúgy nem hiszem, hogy ennyire amatőrök lennének, hogy felül kellene cimkézniük a csomagokat. Egyszerűen már úgy rendelik a gyártótól, hogy az legyen a kártyán, hogy Tschibo.