> Persze nem mindegy hogy miként kerülünk be
Mindkettőhöz volt szerencsém. 2018 nyarán, egy éjjel a mentő vitt be, másnap délelőtt nyiszi-nyiszi - kaptam egy kb 35 centis léket a hasamra.
Tavaly a korrekciós műtét (plusz "ha már ott vagyunk, kiszedjük az epecsatornát is") előre megtervezett, alaposan kivizsgált, körüljárt módon történt. És mivel ott volt az egy évvel korábbi tapasztalat, rögtön azzal indítottak, hogy műtét után két nap intenzív osztály.
Na az intenzív az igazán ágyhoz kötött móka. Vagy tíz tyúkbél lógott rajtam/belőlem. Volt ami befelé nyomta a cuccot a szervezetembe (még a gerincembe is volt kötve egy automata, ami negyed-fél óránként lökött egy kis "szert"), volt ami kifelé engedte (igen, katéter is), és volt ami csak méricskélt. Érdekes volt az óránkénti automata vérnyomás-mérésre ébredni. Vagy a gép sípolására, amikor lecsúszott a mutatóujjamról a kis csipesz.
Egy szimpla orrviszketés elhárítása is komoly logisztikai kihívás volt 
> félelmetes érzés, hogy így kiesnek akár órák is..
Joe-nak van egy jó videója az altatásról/érzéstelenítésről. A lényege, hogy bár még mindig nem tudjuk pontosan hogy működik, de annyi biztos, hogy mindent elfelejtünk az idő alatt. Nekem sincs meg több óra, pedig én kora délután kerültem ki a műtőből. Egyáltalán nem olyan, mint a filmekben, hogy kihoznak, felébredsz és kommunikálsz a környezettel. Francokat. Lehet hogy felébredtem és lehet hogy nyögtem pár összefüggéstelen szót, de tiszta kóma az egész délután.
Viszont hallucinációk, felvillanó ábrák nekem nem voltak, egyik altatásom után sem. Neked tuti valami "kemény szert" adhattak 
Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.
