Ez az egész az apróhirdetésekben sajnos meglepően hasznos.

Én még a papír alapú újságos időkben kezdtem el hirdetésekben adni-venni, majd ugye később megjelentek az apróhirdetési oldalak, de ekkor is inkább a debilek mással adatták fel a hirdetéseiket.
Miért volt ez rossz? A hirdetési újságban a hirdetésszervező átnézte a hirdetést, tehát a debilek szóhasználata nem jelent meg, így hogy ki az értelmes ember és ki nem, az csak akkor derült ki, ha felhívtad vagy odamentél. Az online hirdetések időszakának elején is mivel a debilek nem értettek hozzá, egy értelmesebb ismerős tette fel a hirdetést, szóval még akkor se derült ki.

A jófosás és a taplód viszont milliárdos reklámkampányokban tette ismertté az online apróhirdetéseket, a Facebook pedig végleg ledöntötte a szellemi gátakat. Azóta már egy debilnek is van telefonnya meg nettye is, ezért azonnal látszik a szellemi színvonal, én ennek örülök is, hogy nem kell felhívni, csak annak írok, aki képes összetett mondatokban írni. Ha debil árul valamit, inkább kihagyom, ha ő ír, válasz nélkül letiltom.

Debilekkel egyébként azért nem akarok üzletelni, mert aki igénytelen a beszédében, az igénytelen mindenben, az nem tudja rendeltetésszerűen használni a tárgyakat (és ilyen leharcoltat nem akarok venni), de neki eladni sem, mert az ilyenek szeretnek a helyszínen alkudni, stb.