1.: Nem éli a reneszánszát a Vinyl, egyszerűen annak a vásárlóközönsége nagyjából fix maradt (a magukat audiofillnek azonosító retro-rajongók), míg a fizikai hanghordozók hagyományos vásárlóközönsége szépen elfordult a digitális fogyasztás felé. A kiadók pedig jobb ötlet hijján nekiálltak minden létező repertoárjukban lévő hanganyagot kiadni vinylen, mert az audiofillek megveszik ezeket, tehát bevételt tudnak generálni belőle. Ez nem reneszánsz, hiszen nem jelennek meg tömegesen a hanglemez-lejátszók a hétköznapi felhasználóknál, ez egyszerűen egy piaci állapot. Ha majd itthon is több tízezer vinylt fognak egy-egy kiadványból eladni, akkor beszélhetünk majd reneszánszról. De ez nem fog bekövetkezni, marad az, hogy pár tucat, pár százas nagyságrendek fogynak belőlük, mint eddig. Viszonyításképpen a hősidőkben (90-es évek) több százezres magnókazetta és CD eladások voltak a magyar kiadványokból (Gergely Róbert Emanuelle lemeze 300 000 feletti eladással volt a valaha volt legsikeresebb magyar kiadvány).
2.: A CD-hez való hasonlítás nagyjából felesleges, először is azért, mert az átlagos felhasználóknál lévő lejátszóeszközök nagy részénél nincs komolyan értékelhető befolyásoló tényezője annak, hogy egy 96 kHz-es mastert hallgatsz vagy Spotify-t.
3.: A felhasználók elsöprően nagy részét nem érdekli, hogy mennyire van közel a hanganyag forrása a masterhez, ha így lenne, akkor a Tidal Hifi lesöpörte volna a piacot mára.
4.: Ha pedig valaki a legjobb hangminőséget szeretné, akkor digitális mastert is el tud érni egyes platformokon, annál jobb nincs, a vinyleket is abból készítik...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.