A velem egyidős rendőrök, tűzoltók már nyugdíjasok. Rosszul választottam 87'-ben, mentőkhöz mentem dolgozni, így még van 25 évem hátra. Amikor elkezdtem dolgozni, havi 260-280 órát mentünk, semmiféle szorzó nem jött rá. Már operáltak gerincsérvvel, fájnak a térdeim, ízületeim, nem normális dolog 150 kilós betegeket emelgetni. A baleseteknél, tragédiáknál mi is ott vagyunk, de nem kérdezik meg hogy fel tudjuk-e dolgozni, örülünk, ha rendet tudunk tenni a kocsiba, mielőtt másik helyre küldenek. Megyek részegért, agresszívért, bolondért, persze nem veszélyes. Meg még véletlenül sem kaphatok el semmit, mert a fertőző beteget is mi visszük el. Nem baj, kapunk táppénzt, a 85 ezer forintos fizetés 60%át (BM-nél ez is 100%). Elvárják tőlem majd 65 évesen, hogy kimegyünk, felfutok a hordággyal, defivel, kisoxigénpalackkal, táskával a negyedikre, tíz másodperc alatt megállapítom van-e légzése, keringése a betegnek, ha nincs, az új protokoll szerint percenként 120-as frekvenciával nekiugrok a mellkaskompresszióknak, és 30:2 arányban lélegeztetek is......

Na, szerencse erre nem nagyon fog sorra kerülni, mert nem nagyon érjük meg a 65 éves kort. Beszéltem, UFF!

Mikor még mi végeztük a betegszállításokat, akkor azon nevetgéltünk, hogyha 65 évesen visszük a beteget katétercserére, akkor Eü. dolgozóként lesz annyi protekciónk, hogy előbb a mentős katéterét cserélik ki, utána a betegét.

[ Szerkesztve ]