Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Vakegérke

    félisten

    válasz guga #5 üzenetére

    "...néha nincs is kedvem neked válaszolni, mert nem tudok mit mondani, csak erőlködöm, próbálok valami jópofaságot írni..."

    Ha jön, akkor ki vele. Ha nincs benne szív és lélek, akkor inkább ne.
    Mi a hallgatásokból is értünk.

  • Vakegérke

    félisten

    válasz guga #3 üzenetére

    Ahamm... Tény, hogy a külső dolgokat valóban előre ki lehet sakkozni.
    Egy időben okostojáskodtam, figyelmeztettem a körülöttem lévőket, hogy ne tegyék ezt, vagy azt. Mondjuk ne ugorjanak bele egy eleve kudarcra ítélt üzletbe, vagy ne szűrjék össze a levet a bögyös Macával. Hogy miért, azt el is magyaráztam.
    Kitaláltad, nem hallgattak rám. Elhajtottak a faxba, kiröhögtek. Miután buktak egy jó nagyot, kétféle reakció volt tapasztalható.
    1., Váratlanul rám akaszkodott az illető, és lelkesen ecsetelgette, hogy hülye vagyok, mert neki milyen jó, tiszta szerencse, hogy nem hallgatott rám. Közben számolgatta a pénzét, hogy telik-e kávéra, avagy új ing volt rajta, mert a Maca még arra sem volt képes, hogy felvarrja a leszakadt gombot.
    2., Csöndesen elpanaszolta az illető, hogy miként járt, nekem volt igazam, reméli, hogy nem haragszom.
    Ma már nem szólok semmiért senkinek. Mindenki a saját cseresznyéjének a pogácsa.

    Köszönöm, nincs is szükségem tanácsra, ami az özvegységemet illeti.
    Tudod, az öcsém "szentfazék", de meg ne kérdezd, hogy melyik felekezet híve, nem tudom. Tény, hogy hosszas és ékesszóló prédikációkat tud előadni. Amit lehet, elmondott a megpróbáltatásokról, és talán vigaszként mondta, hogy engem szeret Isten, hiszen azért ostoroz, hogy el ne kutyuljak.
    Az is tény, hogy az utolsó év már csak gyötrelem volt. Marikám 104 kilóról lefogyott 70 alá, én meg 72-ről 58-ra. Senkinek nem kívánom, hogy átélje azt, amin én keresztül mentem.
    Már nem szenved, én is egyre kevésbé. Persze ezt az ember haláláig nem lihegi ki, de megtanul egyedül élni. Valamelyik hónapban teljesen váratlanul hangosan kimondtam, hogy "élni akarok". Nem tudom miért, hiszen egyedül voltam itthon, senki sem kérdezett, egész mással voltam elfoglalva, mint az önsajnálattal.

    Soha életemben nem voltam válogatós. Kaja, oszt csókolom. Amit nem csípok, az a csülök, pacal, hal. Minden más jöhet, bár Kínában éhen halnék. :)

    23-án ünneplem fennállásom 60. évfordulóját. Újra az lehetek, aki akarok. Márpedig ha felnőtt kötelezettségeim közepette sem komolyodtam meg, akkor csak egyetlen megoldás létezik.
    Szamárfület mutatok a világnak, és újra gyerek leszek. :K

Új hozzászólás Aktív témák