"Na hiszen, például mit csinálna Jézus, ha én buzi lennék, és elsőnek érnék a vízbe? Félreugrana, ha a nyakába akarnék ugrani, hogy megcsókoljam örömömben?"
Ecsém, ha csak ezt az egy gondolatot olvasom, akkor is tudom, hogy guga! 
Lehettél volna prédikátor.
Ha eleinte kevesen is hallgattak volna, de szájról szájra, és mára már wattok özöne kéne, hogy az utolsó sorban is lehessen érteni, mit mondasz.
Lehettél volna temetkezési vállalkozó.
A halottját gyászoló sírna beszéded hallatán, aki viszont nem komálta a holtat, az görcsben fetrengve röhögne.
Adni jó, hisz' ki ne látná az örömöt mondjuk karácsonykor a megajándékozott arcán. Ám rögtön mérlegelünk, hogy amit adtunk, az milyen arányban van azzal, amit kaptunk.
Ez persze nem vonatkozik azokra, akiket feltétel nélkül szeretünk.
"Mindenkinek szüksége van Istenre..."
Csuda tudja. Nem várok isteni csodára, élem prózai életem. Örülök, ha találok egy fém húszforintost, örülök, ha látok egy szép virágot, örülök, ha jól sikerül a babgulyás. Az ilyesmikhez nincs szükség Istenre.
Volt, hogy szükségem volt rá, könyörögtem neki, tojt rám magasból.
Téged kitessékeltek a szülői házból. Engem kipereltek belőle, mert anyám elköltözött, és neki lenne joga, de nekem coki. 3,5x3,5-ös albérleti szuterén szoba havi 500-ért, az első befizetés után maradt 300 froncsim két hétre, hogy egyáltalán élni tudjak.
Szólongattam Istent egyszer, aztán később megint. Ki ne lenne soha kutyaszorítóban?
Süket fülek.
Életem bármely szakaszát nézem, mindig másnak volt jó, hogy én létezem.
Vegyük példának a házasságomat. Marikám egyke volt. Az anyja imádta, egyben bilincsben tartotta. Mellettem talált rá a szabadságra, mellettem kapott jogot, hogy dönthessen bármiről. Utolsó éveit úgy élhette meg, hogy tudta, betonkemény támasza van személyemben.
Na jó, elég volt belőlem.
Jó kis írás, hogy sablonos legyek. 
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
mármint értem, csak hiányérzetem van 
